Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

a fémaranynak ércből higannyal való kioldását fejlesztette tovább úgy, hogy lehetővé vált a felhasznált higany visszanyerése. Korábban a fémkinyeréshez az amalgámból úgy párologtatták el a higanyt, hogy a levegőbe jutó higanygőz egyrészt nagyon környezetszennyező, másrészt pedig költséges volt. (Martos 1987. 71.) Born, miután beutazta Európa német, holland és francia tudományos központjait, a bécsi udvari gyógyszertárban kezdte meg amalgámozási kísérleteit. Az ipari megvalósítás próbái már Selmecbányán, illetve a Selmecbánya melletti Szklenón folytak. Tulajdonképpen az itt felépített üzem és a megvalósított új eljárás vonzotta oda 1786 szeptemberében a külföldi szakemberek népes gyülekezetét. A XVIII. század kommunikációs és közlekedési körülményei között rendkívüli jelentőségűnek kell tartanunk, hogy még Spanyolországból, sőt Mexikóból is érkeztek Szklenóra meghívottak, szám szerint 27-en. Ok határozták el ott, az első összejövetel alkalmával, hogy a további kapcsolattartás érdekében létrehozzák nemzetközi szervezetüket (45. kép). Társaságuk tevékenységi körét az alábbi szakterületekben jelölték meg: „a Föld fizikai leírása (mai terminológiával: geológia), a kémiai tudományra alapozott ásványtan, bányaművelés és az abban alkal-45. kép. Selmeci magyar bár.yatiszt, a későbbi bányamérnök szakmai elődje

151