Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

sónak legkorábbi időszakát." (Tóth 1964. 212.) A katonai igények mellett a polgári szerveknek is egyre több lett az igényük a műszaki munkálatok elvégzésére, így a Haditanács és a bécsi udvari kamara hatásköre formailag már 1709-től kiegészült a magyar udvari kamara hatáskörével.

Prati Fortunato státusa tehát már a magyar kamara állandó szolgálatában álló rendes mérnöki-építészeti állás volt, 1715-től. Prati Fortunato nemcsak Budán dolgozott, hanem az ő feladata már kiterjedt az ország egyéb nagy központjaira is, így például Fehérvárra és Esztergomra.

Prati mérnöki munkaköre viszont egyben olyan is volt, hogy jó gyakorlati érzék alapján akár alacsonyabb képzettségű személy is betölthette volna. Erre a Prati halála utáni évekből kapunk bizonyítékot. A főleg építészeti tudást igénylő szakterületet az 1 730-as évek végétől Hruby kőművesmester és ácsmester látta el, majd az ő utóda az 1740-es években a szintén ácsmester Hocheder lett. (Igaz viszont, hogy Hruby és Hocheder alacsonyabb fizetést kaptak, mint Prati, továbbá a '30-as évektől a kamara a rendszeres alkalmazású szakemberek mellett egyre inkább külső műszaki szakemberek tudására is támaszkodott, így például Mikoviny Sámuel udvari kamarai mérnök is „bedolgozója" volt a magyar kamarának.)

A kőművesmesteri, ácsmesteri szinten dolgozó szakemberek a „mérnöki" számításaikhoz olyan praktikus szakirodalmakat használtak, mint amilyen például Maróthi György gyakorlatias számtankönyve is volt.

Maróthi György „Arithmetica, vagy számvetésnek mestersége" című művét 1 743- ban adták ki Debrecenben, majd ugyancsak Debrecenben jelent meg a 2. és 3. kiadás is, 1763-ban, illetve 1782-ben. Maróthi az „Elöl-járó beszédében a magyar nyelvű művének öt előzményéről tesz említést, azaz öt magyar aritmetikai könyvről. (Maróthi 1743. (1.)) Maróthi külön figyelmet fordított annak megmutatására, hogy „... mi hasznai lehessenek a' Számvetés' Nemeinek a' közönséges eletben". (Maróthi 1743. (5.)) Könyvében az összeadás, kivonás, szorzás, osztás alapműveleteit a hármasszabály követi, majd a törtek kerülnek sorra. A munka végén a mértékegységekkel kapcsolatos tudnivalók vannak, de ezeket a szerző csak az ölre, a lábra és az ujjra korlátozza. Az ölről azt írja, hogy „ollyan forma, mint egy jó magas embernek az öle, mikor kezeit kétfelé egyenesen ki-terjeszti; mellyel mindenkor meg-egyez az embernek magassága. És így ugyan jó szál ember, és ritka, a' kinek egy Öl a' magassága." (Maróthi 1743. 357.) (A láb az ölnek hatodrésze, az ujj a lábnak tizenkettedrésze volt.) Maróthi a hosszúság mértékegységeinek illusztrálására építéstechnikai példákat állít, és jól közelítő, praktikus összefüggéseket közöl az elemi geometria köréből átmérőkre és körkerületekre vonatkozóan.

Az ilyen praktikus dolgoknál már többet is tudott az az ember, aki Pratinak valóban mérnökutóda lett a század derekán. A második mérnöki státus létesítése akkor történt meg, amikor Prati Fortunato 1754-ben kinevezett utódja, Hauer József mellé segédként helyezték Fritsch Andrást. (Dóira 1987. 10.)

137