Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon
A korszak eddig említett tudósai, Mikoviny, Bél, Csiba, Reviczky és még sokan mások mai szemszögből nézve meglehetős elszigeteltségben dolgoztak. Az angliai tudományos társaság ekkor már működött, de a hazai szervezkedés még késett egy rövid ideig. Magyarországon Bél Mátyás korára (a XVIII. század első felére) esett az a néhány kezdeti lépés, amely a tudományos munka megszervezésének és az akadémiai törekvéseknek az irányába mutatott. A korábban már említett Bél Mátyás neve azért is ide illő, mert ő az 1 710-es évek végén már felvetette egy magyarországi tudós társaság gondolatát. A megvalósítás azonban akkor még akadozott, bár nagyon sokat azért nem késett. Az első magyar tudós társaság (Toldy Ferenc szavaival „nyelvjavító") 1730-ban hetente ülésezett - volt elnöke és titkára. A technikai kultúrára, a műszaki tudományosság területére azonban egyelőre sem ez a szervezet, sem az ezt követő próbálkozások még nem terjeszkedtek ki. (1771-ben Bécsben megjelent ugyan egy társaság gondozásában a közhasznú ismeretek közlésére szánt „Allergnädigst privilegirte Anzeigen aus sämmtlich kaiserlich-königlichen Erblanden", de öt év után megszűnt.) Mindenesetre ezek a törekvések a technikai kultúrát is befogadó, XIX. századi Magyar Tudományos Akadémia korai előfutárainak tekinthetők. Mint szervezet (ha nem is tudományos jelleggel, inkább a praktikumot szolgálva) megtette a kialakulás felé az első lépéseket az állami mérnökség is. A XVIII. századi állami műszaki szervezetek kialakulása összefüggött azzal, hogy a törököktől visszafoglalt magyar területek fölött a bécsi kormány kívánt rendelkezni. A mérnöki munkák egy része katonai-erődítési munka volt a Haditanács hatáskörében, a másik részük viszont polgári jelleget viselt. Ez utóbbiak fölött polgári szerv, „a bécsi udvari kamara alá közvetlenül rendelt" budai kamarai inspektorátus, illetve adminisztráció diszponált, amelynek keretében felállították az Építészeti Hivatalt. (Mindazonáltal a katonai és a polgári mérnöki munkák irányítása között nagy összefonódás volt.) (Tóth 1964. 210., 211.) A század első évtizedében a magyarországi mérnöki munkálatokra igen nagy befolyása volt Dietz János Adám bécsi udvari kamarai mérnöknek, aki 1 711 -ben bekövetkezett haláláig már pontosan megszövegezett munkaköri utasítás alapján dolgozott. Johann Adam Dietz 1702-ből és 1703-ból származó levelein (amelyeket a Kamarai Adminisztrációnak - Cameral Administration - írt) az aláírásoknál az Ingeneieur (Cameral Ingenieur; ingenner?, ingennes?) megjelölés olvasható. Az osztrák-magyar területeken tehát a XVIII. század első éveiben már nyoma van a mérnöki foglalkozásra utaló nemzetközi szóhasználatnak. (Magyar Országos Levéltár. Budai Kamarai Adminisztráció. E 282. Memorialien und Anbringen. 1687-1740. 18. k. Betűrendes mutatóban (1687-1709) Dietz névnél 62., 63., sorszámok. Iratlapok: 153., 154., 155., 156.) Dietz János Adám azonban még nem volt a magyar állami szerv hatáskörében működő mérnök-műszaki tisztviselő, ilyennek csak az utódját, Prati Fortunatot tekinthetjük, 1715-től. „Prati 1715-i kinevezése és az Építészeti Igazgatóság 1788-ban történt létesítése között eltelt 73 esztendő jelentette tehát a magyar állami műszaki szervezet kialakulá136
