Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

Rákóczit azonban nemcsak valamilyen jól felfogott érdek fűzhette a haditechnikához. Szűkén értelmezett praktikán túli személyes érdeklődést is feltételezhetünk, hiszen láttuk, hogy lekötötték a figyelmét a polgári célú technikai konstrukciók is, sőt, nem kevésbé a természettudományos kísérletek.

„Sokat beszélgetett természettudományi kérdésekről a sárospataki tanárokkal, és bemutattatta magának Simándy fizikai kísérleteit. Ifjúkorának nagy élménye leküzdhetetlen vonzódása a műszerekhez, ..." (Köpeczi, R. Várkonyi 1976. 298.) A sárospataki protestáns főiskolán a kísérletező és gyakorlatias beállítottságú Simándi István (1675-1710) a fizika tanításában nemcsak Magyarországon, hanem Európában is megelőzte a korát. Urbán Barna közlésére hivatkozva M. Zemplén Jolán a Rákóczi Tár feljegyzéseit említi annak igazolására, hogy Simándinak valóban voltak olyan kísérleti eszközei, amelyek iránt a Fejedelem nagyon érdeklődött. „... visszajővén, Méltóságos Fő-Generális Úrral, Méltóságos Gróf idősbik Barkóczi Ferenccel és más Senator Urakkal Fejedelmi Asztalához leült. Asztal után a Reformátusok Professzorát, Simándit a maga Instrumentumaival a Várban hívón, egész estig sok szép discursusokban mullatta magát." (Idézi: Zemplén 1961. 62.) A fizikai szertárak eszközeit akkoriban „matematikai instrumentumoknak" nevezték. Ilyen instrumentumok a XVIII. század legelején egész Magyarországon jószerével csak Sárospatakon voltak. Később máshol is nyomukra akadhatunk. A XVIII. század második feléből származó szenei könyvtárkatalógus - Hegyi Ferenc kutatásai szerint - szintén említ ilyen „matematikai instrumentumokat". „A bejegyzett lapoknak két utolsó oldalán Instrumenta mathematica címmel, 1-46. sorszámmal felsorolja a földmérés, szintezés, építészet, hidrosztatika, mechanika és geometria tanításához szükséges műszereket (a kor nyelvén »instrumentumokat«) és szemléltető eszközöket. Az instrumentumokat a könyvjegyzékben sorolja fel, mint ahogy maguk ezek az eszközök is a könyvtárszobában kaptak helyet." (Hegyi 1978. 169.)

Érdemes külön is figyelni a szóhasználatra!

A „matézis" összefoglaló cím alatt még Mária Terézia korában is sokkal többet értettek, mint amit a szó a mai fogalmaink szerint jelent. Nemcsak az úgynevezett „tiszta matematika" tartozott ide, hanem a vízépítéstani, mechanikai, geodéziai alkalmazások széles skálája is. (Lósy-Schmidt 1925. 20.) A „matematika" szó alapvető jelentéstartalma a XVIII. századi Magyarországon lényegesen eltért a maitól. Néhány bizonyíték: a korabeli matematikai értekezés rendszerint bármilyen természettudományos témáról szólhatott, olykor éppen a mai értelmezésű matematika hiányzott belőle; a császári és királyi „matematikus" földet mért, naptárt készített, értett az asztronómiához és a földrajzhoz; Mikoviny Sámuel Selmecbányán folyószabályozást, építészetet, térképkészítést adott elő a „mathematica" tárgykörében. (Szénássy 1970. 65., 66.)

Hasonló a helyzet még jóval később is. A Baranya Megyei Levéltárban fellelhető iratok tanúsága szerint egy 1 807-beli, Beremenden kelt levélen Georgius Eisenhut mathematicus aláírása olvasható, majd 1 81 9-ben Eisenhut titulusa „Földmérő Úr", illetve „feő

123