Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

1. A pietizmus és a hallei tudományos központ hatása hazánkban.

A Rákóczi-kor franciaországi technikai kapcsolatai

„Kiállott Rákóczi *4 munkácsi sáncra. Reá támaszkodék Pántos pallosára. Reá támaszkodék Pántos pallosára - ”

(Thaly Kálmán: Rákóczi búcstija)

A XVIII. századot az európai kultúrában gyakran a fény századának vagy az /■ ész századának nevezik - rendszerint franciául. Az ész azonban itt nem csak az elvont teória szolgálatába szegődött értelmet jelentette. „... a XVIII. század

JL az Enciklopédia nyomán már a »mesterségeket«, tehát a technikát is tisztelte, ..." (Simonyi 1986. 293., 295.) A nagy francia Enciklopédia, az emberiség történetének ez a nagy hatású könyvsorozata a XVIII. századi felvilágosodásnak szinte a szimbólumává vált. A technikai kultúra oldaláról nagyon fontos az enciklopédistáknak az a felfogása, hogy a világot nemcsak magyarázni kell, hanem meg is kell változtatni. Ehhez elengedhetetlen a gyakorlatias ismeretek nagyobb megbecsülése és térfoglalásuk az oktatásban, amelynek előzményei már a megelőző században felismerhetők. Indokolt tehát röviden visszapillantanunk!

Már a XVII. századi külföldi egyetemeken is felmerült az igény az úgynevezett „hasznos ismeretek" oktatására. Különösen a protestánsok iskoláiban alakult ki kedvező légkör a természettudományok és a kísérletező, gyakorlatias módszerek terjedéséhez. A német nyelvterületről szétterjedt pedagógiai irányzat, a pietizmus fontos szerepet szánt a gyakorlati ismeretek tanításának. A pietista pedagógia a közhaszonra törekvés jegyében már a reális oktatást is a tudomány szintjére kívánta emelni. A modern mérnökképzés csíráit ebben az oktatási elképzelésben kereshetjük.

Az 1770-es években Sopronban megjelent egy „gottschedianus pietista" folyóirat,

115