Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Kerekek karimával

üresebbé vált. Kancellárja 1771-ben meg­próbált rendet teremteni, és a francia parla­ment nem éppen feddhetetlen tagjait sorra börtönbe csukatta. Megbukott az a minisz­ter is, aki a gőzkocsi tervét támogatta. Csak a szalonokban pezsgett tovább a könnyed társasági élet. Az arisztokrata höl­gyek csodálkozva lapozgatták az angol The Ladies' Magazine 1771. áprilisi számát, amelyben a világon először színes nyomta­tott divatkép jelent meg egy könnyű tavaszi ruháról. Néhány hónap múlva szömyülköd­­ve tárgyalták, miként öklelte föl a bika több ezer néző előtt az egyik spanyolországi aré­nában Jósé Cándido Expositót, a szegény matadort. Ha arról is hallottak volna, hogy Angliában egy James Watt nevezetű úriem­hogy a gőznyomás újra az eredeti szintre emelkedjék...” A hadsereg mégis látott fantáziát a gőz­vontatóban, hiszen ezzel rengeteg lovat és lóerőt lehetett megtakarítani. Megszületett tehát a döntés, hogy építsék meg a gőzko­csi nagyobb méretű változatát. 1770 áprili­sában meg is rendelték a hengereket és a dugattyúkat a fővárostól messze keletre fekvő Strasbourg egyik rézműves-műhelyé­ben, az új kocsi váza és kerekei pedig a pá­rizsi Arzenál (a fegyvertár) bognárműhe­lyében készültek. Cugnot azonban nyugta­lan volt. XV. Lajos már régóta csak névlegesen gyakorolta a hatalmat, fényűzés és pompa vette körül, holott az államkassza egyre 83 Szegény Cugnot hiába próbálta megfékezni járművét, az elszabadult masina a párizsi Meudon parkban végül egy kőfalba ütközött. A történetnek az a szépséghibája, hogy egyetlen hiteles korabeli feljegyzés sem tesz említést róla

Next

/
Oldalképek
Tartalom