Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Az idő szövedéke
Több mint egy évtizeddel ezelőtt az egyik New York-i újságban a következő hirdetés jelent meg: “Eladásra kínálom azt az örökségként rám maradt rádiókészüléket, amelyet dokumentumokkal bizonyíthatóan Kolumbusz Kristóf használt.” A beugratás jól sikerült: huszonnyolcán jelentkeztek, hogy szívesen megvásárolnák ezt a páratlan történelmi emléktárgyat. Noha szélsőséges a példa, mégis intő jel. Napjaink rohanásában minél távolabb kerülünk a múlt egyes korszakaitól, annál inkább egymásba csúsznak, összekeverednek emlékezetünkben régi idők eseményei, emlékei, dátumai, s a találmányok eredete is igen gyorsan elhomályosul. Kérdés persze, hogy szükségünk van-e ezekre az ismeretekre? Hiszen szokatlan események zajlanak körülöttünk. Egyre több ember ujjai kopognak az elektronikus számítógép billentyűzetén, gyerekek vívnak játékos harcokat a házi komputerek képernyőjén, és lassanként robotgépek foglalják el a munkások helyét a futószalagok mellett. Valami lázas lüktetés van a levegőben, aminek a lényegét Vámos Tibor akadémikus így fogalmazta meg egyik cikkében: “...a világ épp oly átalakulásban van, mint az ipari forradalom kezdetén, akkor a gép és az energia, ma az automatizálás beleértve a számítógépet, az új technológia beleértve a biotechnológia jövőjét is és az információ alakítanak új viszonyokat az ember és munkája, az emberek, csoportjaik, nemzetek között.” Ezt a változást nem nehéz észrevenni. Ha valaki a világgal ismerkedve, először arra a titokra lesz kíváncsi, amely ott lappang hétköznapi tárgyainkban, a körülöttünk zakatoló gépi világban, a villanó elektronikus számsorok varázsában. Egyszer csak ugyanis előbukkan a kérdés: honnan van mindez? Ha pedig megszólalt bennünk a történeti szemlélet igénye, ez már megköveteli azt is, hogy tudatára ébredjünk: nem egy öröktől való technikai világban élünk. A gépek, készülékek berendezések éppúgy történelmi fejlődés eredményei, mint a társadalom és egyes intézményei. Ez a titok minden új nemzedéket egyaránt érdekel, és visszapillantásra ösztönöz. A múlt felszínes vizsgálatával csábítóan ^egyszerű kép rajzolódik elénk. Máig él a magányos feltalálók legendája, akiket nem értettek meg korukban, akik nem tudták diadalra vinni zseniális ötleteiket. Vannak persze vigasztaló példák is, amikor egy találmány születésében a véletlen sietett annak a segítségére, akit a sors emelt a szerencsés kiválasztottak közé. S a régi bumfordi gépek láttán ki ne gondolt volna mosolyogva arra, hogy mennyivel butábbak voltak őseink. És mennyi minden nem jutott eszükbe, ami pedig olyan egyszerű és kézenfekvő találmány mai világukban. A fejlődés azonban ennél sokkal bonyolultabb folyamat. Ahogyan Jacques Lesourne francia író megfogalmazta: “Az emberiség nem holmi puskagolyó, amelyet belelőnek egy betonfalba. Az emberi társadalom egészen más. Rendkívül bonyolult szabályozó rendszerek összefüggő hálózata...” Ezen belül a technika története is sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszik; a szükségszerűség és a véletlenek játékának meglehetősen kusza szövedéke. Ha a múltba pillantva a találmányok sora talán nyílegyenes útnak tetszik is, a valóságban - a régi korokból nézve - ez a fejlődés olyan cikcakkos irányban fút, mint egy repedés az AZ IDŐ SZÖVEDÉKE
