Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai
Frank Gammon együtt beszélték rá Edisont, vessen egy pillantást a névtelen kis feltaláló filmvetítőjére. Hiszen ha nem sikerült eddig kidolgozni a kinetoszkóp vetítős változatát, most készen hullik az ölükbe egy ilyen készülék. Armat mindenesetre óvatos volt. Amint megtudta, hogy a nagy Edison fogja személyesen megtekinteni a gépét, azonnal besétált a találmányi hivatalba, és 1896. február 19-én szabadalmi oltalmat kért tökéletesített vetítőjére, a vitaszkópva, s csak azután utazott el West Orange-ba. A bemutatóra a kis település legnagyobb boltjában került sor. Edison ezen a fagyos februári reggelen két felöltőbe burkolva, mogorván érkezett a vetítésre, s aztán egy 6 x 3,6 méteres képernyőn feltűnt Annabella, az ünnepelt táncosnő, és teljes életnagyságban, valamint egy leheletnyi fátyolban csábos történetet lejtett el egy vidám leánykar élén. Edison nyilván nem valami derűsen nézte a filmvetítést. Napóleon érezhette így magát a Waterlooi csatamezőn. Ez volt az első igazi kudarc a számára. Megelőzték! Nagylelkűen elismerte, hogy az amatőr fiatalember ügyes kis szerkezetet barkácsolt össze, de még mindig nem ocsúdott fel, ahogyan Armat később leírta: "Mi elsőre nyolcvan gép elkészítését terveztük, de Mr. Edison úgy vélte, hogy ötven gép elegendő lesz az egész ország ellátására. Ez a (gyakran idézett) kijelentés különösen hangozhatott egy olyan embertől, mint Mr. Edison, de nem szabad elfelejtenünk, hogy eddig az ideig (1896. február) nem csinált külső felvételeket (a szabadban) az Edison Company." Ez viszont jól mutatja, hogy Lumiére-ék újítása nemcsak a készülék volt, hanem az is, hogy gépükkel rögtön kimentek a szabadba, és hétköznapi eseményeket örökítettek meg, ami eszébe sem jutott Edisonnak és a stábjának. Közben Lumiére-ék ügynökei nyakukba vették a világot, és sorra rendezték a filmbemutatókat Európában. Alig egy hónappal Birt Acres vetítése után, 1896. február 20-án kezdődtek meg a rendszeres előadások Londonban a Lumiére-készülékkel. A kinematográf kétségtelenül sokkal világosabb és egyenletesebb képeket adott, mint Acres vetítője. Az előkelő angol körök bolondságnak tartották az egészet, de a gyárak, műhelyek és boltok népe egyre jobban szórakozott az évszázad csodáján. Bécsben még alig szoktak hozzá a kinetoszkóphoz, amikor a nagy versenyfutásban 1896. március 20-án itt is megjelent a kinematográf. A császárváros ugyan hűvösen hallgatott, de a vurstlik világa annál nagyobb lelkesedéssel ünnepelte a mozit. Csak ezután következett a kinetoszkóp szülőhazája, az Egyesült Államok, ahol végre sor került az első, elfogadható minőségű vetítésre a máltai keresztes vitaszkóp révén. A Raff and Gammon cég, híven őrizve a hagyományokat, Edison nevével'reklámozta Armat vetítőjét, mert az üzleti érdek ezt kívánta. így hát 1896. április 23-án New Yorkban a Koster and Bial’s Music Hall Tombolva ünnepelte a közönség Edisont az első New York-i vitaszkópvetítés után, bár a tapsok Thomas Armatot illették volna
