Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai
teni sorozatban is ezt a csodálatos gépet, így az ő kisebb műszaki módosításainak volt köszönhető, hogy a felvételre és vetítésre egyaránt alkalmas kinematográf elnyerte végleges alakját, persze azzal a kiegészítéssel, hogy vetítéskor külön fényforrást kellett mögé állítani. Jellemző a felgyorsult eseményekre, hogy mialatt a francia szakemberek a Lumiére -filmvetítő mozgó képeit csodálták, Németországba csak ekkor érkezett meg a kinetoszkóp. Edison fénylő kis emberkéinek révén Berlinben a Castans Panopticum szórakoztató látványosságai új csodával bővültek. Amerikában azonban már riasztó jelek mutatták, hogy a nagy üzlet valahogy mégsem sikerül. Pedig mindenki kíváncsi volt arra a szenzációs bokszmeccsre, amelyet Michael Leonard és Jack Cushing vívott szinte egy zsebkendőnyi területen a Black Maria színpadán a valódi kiütésig. Csakhogy a hatszor egyperces menetet hat kinetoszkópon lehetett végigdrukkolni. így sokan csak az utolsó menetet választották, és meg se nézték a többit, ekkor viszont 60 cent helyett csak 10-et fizettek (már emelkedtek az árak!). Nem csoda, hogy mind többen sürgették Edisont: meg kellene már csinálni a kinetoszkóp vetítős változatát. De a feltaláló megmakacsolta magát, és egyik levelében azt írta Norman Raffnak: "Ha megcsináljuk ezt a képernyős gépet, amit Ön kér, mindent elrontunk... Jobb, ha nem vágjuk le az aranytojást tojó tyúkot." Ám Edison sem tudta már visszazámi a palackba a kiszabadult szellemet. Németország és Franciaország után így került sor az első vetített filmelőadásra az Egyesült Államokban is 1895. április 21-én. Az amerikai Latham fivérek nem sokat teketóriáztak: a vergődő kinetoszkópot vetítő készülékké alakították, és a hangzatos Panoptikon névre keresztelve tartották meg vele New York-i bemutatójukat. Alig egy hónappal később, május 20-án pedig már a Madison Square Garden épületének tetején kezdődtek meg Edison másfél perces filmjeinek rendszeres vetítései. Franciaországban a Lumiére testvérek viszont ismét hozzáértő szakmai közönség előtt mutatták be készüléküket 1895. június 10-én. Ezúttal Lyonban a Francia Fényképészeti Társaság kongresszusának tagjait ejtette ámulatba az új csoda. Az egyesület hivatalos lapja később így számolt be erről: "Este 8 órakor a tőzsdepalota nagytermében... vetítettek Lumiére urak kronofotográfikus képet a találmányukat képező, kinematográfnak nevezett készülék segítségével. Ez a készülék lehetővé teszi, hogy egy ernyőre természetes nagyságban vetítsenek..." A munkások megint kijöttek a monplaisiri gyárból, de a közönség láthatott még lovaglóleckét, kovácsokat, lázasan dolgozó tűzoltókat, és szemügyre vehette a nyüzsgő lyoni Tőzsde teret is. Összesen már nyolc egyperces film pergett le. Itt tűnt fel egyébként az a módszer, ahogyan Lumiére-ék, illetve később operatőreik számos más országban dolgoztak: a helyi érde“A munkaidő vége” a siker kezdete volt Lumiére-ék számára. Egy kinagyított képkocka az eredeti filmszalagból 571
