Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai
A kereskedelmi eladásra szánt kisfilmek sorát Fred Ott tüsszentése nyitotta meg nyitását április 16-ra, hétfőre tűzték ki. 1894. április 14-én, szombaton késő délután azonban már olyan óriási tömeg gyülekezett a bemutatóterem előtt, hogy amikor az előkészületekkel megbízott Taté kinézett az ablakon, alig akart hinni a szemének. így hát odafordult a bátyjához, és hanyagul megjegyezte: "Ide figyelj! Miért ne hagyjuk, hogy az a kinti népség fizesse a vacsoránkat ma éjjel?" Szélesre tárták az ajtókat, és az áradat azonnal megindult. Bent két sorban öt-öt készülék várta az új csodára áhító tömeget. A nézők 25 centet fizettek le a bejáratnál, és ezért öt filmet nézhettek meg az öt készüléken. Ha valaki mohón mind a tízet látni akarta, természetesen kétszer többet fizetett. Persze mindenki mindent akart látni. Itt pergett a Lópatkolás, Borbély műhely, Kakasviadal, Birkózás, Légtornászok - másfél percig egy-egy jelenet. Az ostrom késő éjjelig tartott, és 120 dollár volt a bevétel. Ebből már egy luxusétteremben is meg lehetett vacsorázni. Pillanatok alatt terjedt el az új tömegőrület az amerikai nagyvárosokban. Sorra következett Chicago, Baltimore, Atlantic City, San Francisco, de még áprilisban a Broadwayn is újabb tíz automata kinetoszkópot állítottak fel. S az emberek mindenütt elbűvölten nézték a kis nyíláson át a parányi mozgó figurákat, a nagy illúziót. 1894 októberében a kinetoszkóp átkelt az óceánon, és megjelent Európában is, pontosabban Londonban. Egy élelmes görög férfiú, Jorgosz Trajedisz az Old Bond Streeten nyitotta meg az első angol kinetoszkóp-szalont azokkal a gépekkel, amelyeket Amerikában vásárolt. Az elragadtatott nézők két pennyért nézhették végig a hat készülék közül egynek a műsorát. Tényleg a kispénzűek szórakozása volt, ezt jól számította ki Edison, de sok kicsi sokra megy alapon az okos görög máris hívatta Robert Pault, a neves műszerkészítőt, hogy gyártson neki még néhány tucatot a kinetoszkópokból. Ennek nem is volt akadálya, hiszen semmiféle szabadalmi oltalom nem védte külföldön Edison berendezését. Berlinben viszont az emberek Anschütz professzor bemutatójára rohantak 1894. november 25-én. Ennek a varázsa abban rejlett, hogy a Projektions-Schnellseher (a "vetítő-gyorsnéző") a berlini főposta épületében az első olyan mozi volt, ahol a közönség azért fizetett, hogy áhítatosan figyelje azokat a mozgó figurákat, amelyek egy 6 x 8 méteres vászonra vetítve jelentek meg. t 567
