Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Mindenki kamerája
Hauron most már boldogan kevergette festékeit, mert aszerint, hogy milyen arányban adta őket egymáshoz, a szivárvány valamennyi színét elő tudta állítani. A sárga, a világoskék és a bíborvörös festék - mindegyik a maga “légből kapott” színes sugaraival - ugyanolyan engedelmes eszközzé vált a kezében, mint Maxwell számára a három színes fénysugár. Csak éppen azt nem tudta de Hauron, miként ossza el a három vékony, átlátszó lemez felületén a háromféle festéket olyan módon, hogy az egymásra fektetett lemezekből például egy lefényképezett színes táj képe alakuljon ki. Rengeteg kísérletezés után végül elképesztő megoldást talált. Három negatív fekete-fehér lemezről három fekete-fehér pozitívot készített, mégpedig olyan módon, hogy a negatívok “fordított” érzékenységgel rögzítették egy tájkép színeit. Bonyolultabb már nem is lehetett az eljárás! Du Hauron professzor egy ibolyakék, egy narancssárga és egy világoszöld színszűrővel három negatív felvételt készített a szokásos módon. Miért éppen ezeket az átlátszó szűrőket választotta? Mert kísérleteiből jól tudta, hogy ezek a kiegészítő színei azoknak a színes sugaraknak, amelyekre szüksége van. Ha kiválasztjuk például az ibolyakék szűrőt, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez éppen a sárga festék színeit (a zöldet, a sárgát és a vöröset) tartja vissza a legerősebben. Ezeken a helyeken feketedik meg tehát a negatív a legkevésbé. Ha viszont egy újabb lemezre pozitív másolat készül, akkor ugyanezeken a részeken halmozódik fel a legtöbb ezüstszemcse. Du Hauronnak sikerült olyan sárga festéket előállítania, amelynek szemcséi az ezüsthöz tapadva, hasonló arányban oszlottak el a pozitív lemezen. Amikor du Hauron elkészítette három negatívját a színkorongnak megfelelően (1), érdekes dolog történt. Az ibolyakék színszűrő a saját színét engedte át a legerősebben - ezeken a részeken feketedett meg legjobban a negatív. A sárga festéknek megfelelő színeket viszont visszatartotta - ezek váltak a legkevésbé fedett részekké (2). A negatívokról pozitívokat készítve megfordult a helyzet: a sárga, a kék és a bíbor színfoltok váltak a legfedettebbekké (3). A három pozitívot tehát csak a megfelelő festékkel kellett megszínezni, és ekkor a három átlátszó lemez egymásra fektetve egyetlen színes képet adott, amelyen a vöröstől a feketéig a szivárvány minden árnyalata előfordult (4) Ahol a lemez a legsötétebb volt, ott rakódott le a legtöbb sárga festék. A kísérletek során ugyanez ment végbe a világoszöld szűrő mögött is. A negatívon a kék, a bíbor és a vörös szín alig hagyott nyomot, mert a színes tájból ezeket többékevésbé “kitörölte” a színszűrő. A pozitívon viszont megfordult a táj. Éppen ezek a helyek váltak a legfedettebbé az ezüstszem
