Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Mindenki kamerája
Találmányát a köz javára szánta, de még sok kísérlet állt előtte, ezért legalább az ötlet elsőbbségének dicsőségét akarta biztosítani a maga számára. A szimbolista költő persze nem sokra ment a titkolózással, mert így csak jelképes értelemben vált a gyakorlati színes fényképezés feltalálójává. A valódi úttörő ezen a téren Louis Ducos du Hauron professzor volt, aki 1868. november 23-án kért szabadalmat a héliochrome eljárásra. A francia találmányi hivatalban nem kellett sokáig keresgélni esetleges újdonságrontó találmányok után, mert nem akadt még ilyen szabadalom az irattárban. Du Hauron professzor éppen három hónap múlva, 1869. február 23-án kapta meg a szabadalmi oltalmat színes eljárására, és persze nyomban feltűnt a láthatáron Charles Cros. Elméletét két nap múlva a Les Mondes című lap 1869. február 25-i számában ismertette. Bár “színkivonásos” eljárása egyezett du Hauronéval, a dicsőségről és az anyagi előnyökről egyaránt lemaradt. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a francia professzor sem gazdagodott meg, tudományos szempontból viszont kétségtelenül jelentősei alkotott. D>ucos du Hauron szenzációs ötlete az volt, hogy úgy fordította visszájára Maxwell egész színelméletét, mint egy hímzett térítőt. Arra gondolt, hogy nem a tiszta alapszíneket kell összeadni egy színes kép előállításához, hanem a fehér fényből kell kivonni a fölösleges színárnyalatokat. A francia professzor ezzel feltalálta a szubtraktív fényképezés nem éppen egyszerű eljárását. Elméletéhez eléggé hosszú úton jutott el, és kísérleteit öt évvel korábban a legegyszerűbb jelenségekkel kezdte. Egy erős fé-A fehér fényt egy prizma a szivárvány színeire bontja. Ha például ebből a narancssárgát kitakarják, a többi sugár “kevert” kék színt ad. Színkorongon ábrázolva a legfontosabb színeket, megállapítható, hogy minden “tiszta” színnek egy “kevert” kiegészítő szín felel meg a gyűrű átellenes oldalán 534