Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Mindenki kamerája

Ezt a felvételt Disdéri már a nyolclencsés kamerával készítette Buonaparte Gábriellé hercegnőről, aki az álmatag pillantástól a kihívó tekintetig mindent végigpróbált. A 25 x 20 cm-es papírkép szétvágása után tetszés szerint választhatta kis a másoltatni kívánt fényképet

volt carte de visite. A vendég ezt nyomta a szobalány kezébe, ha valakihez ismeretlenül érkezett; finomabb szalonokban a libériás inas ezt a 6x10 cm-es kis névjegykártyát nyújtotta át ezüsttálcán a ház úrnőjének, hogy jelezze a látogató érkezését; pompás estélyeken pedig az ajtónálló erről olvasta fel hangosan a belépő úr nevét és rangját.

A francia fényképész addig rakosgatta a kártyákat, míg végül úgy találta, hogy egy 20x25 cm-es üveglemezen nyolc felvételt készíthet el. Ehhez négylencsés kamerát tervezett, amellyel négy önálló kép rögzíthető, majd arrébb csúsztatva a lemezt, újabb négy felvétel következhet.

Disdéri 1854. november 27-én kapta meg találmányára a szabadalmi oltalmat, és ettől kezdve szépen kezdett növekedni műtermének forgalma. Később nyolclencsés kamerát szerkesztett, így most már szinte “nagyüzemi” módon gyárthatta a vizitkártyaportrékat.

Eljárásának legnagyobb előnye kétségtelenül az olcsó és gazdaságos fényképezés volt. A nyolc portréhoz egyetlen üveglemezt kellett csak érzékenyítenie a sötétkamrában. Amikor pedig elkészültek a felvételek, a negatívról egyetlen pozitív papírképet kellett csak átmásolnia. A papírt azután szétvágta, ilyen módon egyszerre nyolc kis fotót nyújthatott át megrendelőjének. T^rdekes ötlettel állt elő 1858. október IC^23-án egy párizsi karikaturista is. Felix Toumachon - más néven Nadar - légi fényképezésre kért szabadalmat, és nem sokat habozott, hogy a gyakorlatban is kipróbálja módszerét. Decemberben, eredeti elképzelésének megfelelően, egy léggömb kosarában hurcolta magával sötétkamrájának teljes fölszerelését és üveglemezeit. Egy kötött ballonnal hatvankét méter magasra emelkedve fényképezett, és ugyanebben a hónapban a párizsiak már elragadtatottan tolongtak műtermében. Nadar fényképei révén madártávlatból láthatták kedvelt fővárosukat mindazok, akik nem részesülhettek egy léggömbutazás varázsos élményében.

A diplomáciai légkör viszont nem ígért ilyen kedvező benyomásokat a franciáknak. Mindinkább növekedett a feszültség az osztrákok és az itáliai Piemont, a szárd királyság központja között, amit III. Napóleon császár nem nézhetett tétlenül. A háború végül 1859. április 29-én tört ki, és a franciák az olaszok oldalán vették fel a harcot Ausztriával.

Maga III. Napóleon császár 1859. május 10-én állt csapatai élére. Ünnepélyes búcsúztatásán meghatottan fogadkozott, hogy győztesen tér vissza, azután elindult. Egyenesen Disdéri fotóműtermébe! Ezzel kegyeskedett lehetővé tenni, hogy carte de visite arcképei pótolják személyes jelenlétét. S amikor a párizsiak megtudták, mi tör-