Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
majd a szenzációs felfedezésről és a kísérletekről a hetilapok is elragadtatott beszámolókat közöltek, pedig a technikai részletekről még semmit sem tudtak. S az igazság az, hogy a hétköznapi újságolvasók számára már az elektromágneses hullámok létezése is elképesztő újdonság volt, nemhogy az a hír, amely szerint ezeknek a segítségével drót nélkül lehet táviratozni. Az öreg Preece-t nemigen zavarta a tudósok morgása. Szinte megfiatalodva támogatta Marconi ügyét, és most már sejtette, hogy sokkal nagyobb nyilvánosságot kell szereznie a szikratávírónak, ha el akarja nyerni a közvélemény támogatását. így került sor arra a bemutatóra, amelyet 1896. december 12-én tartott Londonban a zsúfolásig megtelt Toynbee Hall közönsége előtt. Tulajdonképpen ez volt az első alkalom, amikor Marconi kilépett az ismeretlenség homályából. Bár az ifjú feltaláló szerényen a hallgatóság soraiban foglalt helyet, a fergeteges ünneplés hatására felállt, és néhány köszönő szóval bemutatkozott. Marconi és a szikratávíró ezen a szombat estén hódította meg az angolokat. JjjL tomboló lelkesedés hírei hamarosan Äeljutottak Oroszországba is, és a Kotlin című, népszerű napilap 1897. január 16-án terjedelmes beszámolót közölt Bőse csodálatos sugarairól, amelyek lehetővé teszik a drótnélküli táviratozást, és az emberi testen is áthatolnak - vagyis a cikk összekeverte a röntgensugarakat a Hertz-féle sugarakkal, és az egészet Bőse indiai fizikus felfedezéseként tüntette fel. Popov professzor, aki eddig elmerülten kísérletezett vevőkészülékével, ennyi szamárság olvastán elvesztette a türelmét, és levelet írt a szerkesztőségnek. Dicséretes módon a helyreigazító hozzászólás meg is jelent négy nap múlva a Kotlin január 20-i Szikratávírójával 1896 szeptemberében Salisbury-fennsíkon folytatta kísérleteit Marconi számában, és ebből most már mindenki megtudhatta, akit érdekelt, hogy miként is áll a drótnélküli táviratozás ügye: “Az angol Nature c. lap októberi számaiban beszámolók vannak a Brit Tudományos Társaság üléseiről. Az egyik ilyen ülésen mutatták be S. Bőse (helyesen Jagadis Ch. Bőse) készülékét az elektromos hullámok tanulmányozására. Ebből az alkalomból Preece tájékoztatót tartott azokról a kísérletekről, melyeket az angol távíróhivatal folytatott az ismert távírómémök, Kempe vezetésével (helyesen George S. Kemp) Marconi készülékével. A Hertz-féle elektromos hullámokkal végzett jelátviteli kísérletek a Salisbury Plain óriási fennsíkján folytak, és 1 >/4 mf-ig terjedtek”. Amikor márciusban újabb kísérletek kezdődtek a fennsíkon, és az angol lapok részletes beszámolókat közöltek róla, Popov úgy érezte, neki is cselekednie kell. Most már látta, hogy a szikratávírót mennyire komolyan veszik külföldön, tehát Oroszország számára sem lehet közömbös ez a találmány. 1897. május 3-án már a következő titkos hivatali levél ment a hadsereg aknászcsoportjának vezetőjéhez: “Az Aknásztiszti osztály vezetője, A Sz. Popov felajánlotta munkáját különböző kísérletek végrehajtására vezeték nélküli távíróval
