Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
nagy távolságokon, mely kísérletek eddig az aknászosztály előadótermében folytak. Oliver Lodge is észbe kapott: itt sokkal többről van szó, mint néhány tudományos bizonyító kísérletről. S minthogy ő igazán pontosan tisztában volt az egész szikratávíró működési elvével, hamar rájött, hogy a vételi távolság miként fokozható. Az adó- és a vevőállomáson egy-egy hangolórendszert kell beiktatni az áramkörbe. Ilyen módon az adó rezgőköre viszonylag szűk határok közé szorított rezgésszámmal sugározza ki az elektromágneses hullámokat, a vevő rezgőkörét pedig egy huzaltekercsen csúsztatott érintkezővel lehet rezonanciába hozni az eredeti rezgések számával. Ez a hangolásos módszer döntő lökést adott később a hatótávolság növelésének. Lodge most nem habozott, hanem 1897. május 10- én nyújtotta be az angol találmányi hivatalba szabadalmi kérelmét a “szintonikus távíró” tökéletesítésére. Ugyanezen a napon kezdődtek meg a nyilvános szikratávíró-kísérletek a Bristoli-öbölnek azon a partszakaszán, ahol egykor Preece kísérletezett a földtávíróval. Erre a vizsgálatra meghívták Adolf Slaby német professzort is, így a tapasztalatokat nemsokára már saját hazájában hasznosíthatta a szorgalmas fizikus. Az angol lapok izgalmas beszámolókat közöltek, az olvasók egyre újabb távolsági rekordokat vártak. Május 18-án William Preece elégedetten nyilatkozott: “Kitűnő volt a jelátvitel... semmi kétség, elértük a (végső) határt” - amiben persze alaposan tévedett! Popov irányításával az orosz flottánál is lázasan folyt a munka. Egy hivatalos szolgálati jelentés így számolt be erről: “1897 tavaszán a kronstadti kikötőben folytak kísérletek a speciálisan erre a célra épített készülékkel, s ennek eredményeként lehetővé---------------------- • < A Bristoli-öbölben a Penarth-félszigeten Lavernock Point volt Marconi és a brit posta szakembereinek egyik támaszpontja, ahonnan a jeleket sugározták egyebek között Fiat Holme szigete felé vált a jelösszeköttetés körülbelül 300 szazseny (600 m) távolságban a Rosszija és az Afrika cirkálók között...” William Preece úgy ítélte meg a helyzetet, hogy most már nyilvánosságra hozhatja Marconi titokzatos szikratávírójának műszaki részleteit is, mert a szabadalom előzetes jóváhagyása megtörtént. Bemutatóval egybekötött előadására ezúttal az angol fizika szentélyében, Faraday egykori fellegvárában, a Royal Institutionban került sor 1897. június 4-én. A nagy sikerű előadásnak óriási visszhangja volt az angol sajtóban. Marconi nevétől zengett egész Nagy-Britannia. A The Electrician hetilap 1897. június 11-i száma közölt először alapos beszámolót Preece előadásáról, és a szakemberek világszerte ebből a szaklapból tudhatták meg, milyen készülékekkel érte el sikereit Marconi. Ugyanezen a napon a híres The Times is drámai színekkel ecsetelte a nevezetes bemutatót, és lényegében minden érdemet Marconinak tulajdonított a szikratávíró feltalálásában, az elektromágneses sugaraktól a kohérerig. 520
