Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!

Közben Popov professzor Oroszországban egyre szenvedélyesebben foglalkozott a Hertz-féle hullámokkal. Most azzal kísérletezett, hogy a rézkarikás rezonátorok helyett egy árammérő huzaltekercsét alkalmazza hullámérzékelőnek, legalábbis 1893. április 15-én az Orosz Fizikai-Kémiai Társulat előtt az elektromos hullámokról tartott előadásában ezt a lehetőséget is megemlítette.

Ugyanebben az évben viszont egy olasz fizikus, Giuseppe Righi professzor Bolognában sikerrel tökéletesítette Hertz vibrátorát. Olyan készüléket szerkesztett, amelyen a szikrainduktor minden feszültségcsúcsa két gömböt töltött fel villamossággal, s ezek azután hihetetlenül gyors szikralavinával sültek ki. Ezzel a módszerrel már 22-25 cm hosszú elektromos hullámokat tudott előállítani, ezek tehát lényegesen nagyobb energiával áradtak szét, mint Hertz sugarai.

De a német fizikus sajnos nem tudta folytatni ragyogó kísérleteit. Egy ostoba karcolás miatt vérmérgezésben váratlanul elhunyt 1894. január 3-án. Mindössze harminchat éves volt. Az egész világot bejárta a szomorú hír, és a tudósok mindenütt emlékelőadásokon méltatták Hertz érdemeit. Angliában Oliver Lodge, a liverpooli egyetemi kollégium fizikatanára ismerte legjobban a német fizikus munkásságát, ezért ő készült fel a visszaemlékezésre. Ebben az évben már odáig jutott kísérleteivel, hogy több mint 50 méter távolságból sikerült elektromos hullámokat kimutatnia. Ehhez azonban fölhasználta Branly felfedezését is. Fémporral töltött üvegcsőből olyan készüléket szerkesztett, amely érzékeny áramkapcsolóként működött, ha elektromos hullámok érték. Ezt a “poros” kapcsolót kohéremek nevezte el.

Oliver Lodge 1894. június 1-én ismertette a londoni Királyi Társaság tudósai előtt Hertz életművét. Az előadást saját kísérleteivel is kiegészítette, és ekkor mutatta be az elektromágneses hullámokat jelző kohérert is, a tájékozatlan kollégák nem kis meglepetésére.

J1L z olasz Alpokban egy húszéves fiatal- JluLernber ugyanekkor a hangulatos Biellesében töltötte szülei társaságában a nyarat. A vézna, sápadt, nagy fülű fiú, Guglielmo Marconi mindent elolvasott ebben az időben, amit Hertz különös hullámairól írtak a lapok. így került a kezébe Righi professzor cikke is az elektromos hullámokról és kimutatásuk lehetőségeiről. Mindez felgyújtotta képzeletét, és azonnal a drótnélküli táviratozásra gondolt. A továbbiakra később így emlékezett: “Hosszú és érdekes tudósítás volt... Egyre jobban az ötlet megszállottja lettem, és azok közt a biellesei hegyek közt kidolgoztam képzeletben. Meg sem próbáltam kísérletezni, amíg vissza nem tértünk ősszel a Griffonevillába, de akkor azután a ház padlásán két nagy szobát ürített ki számomra anyám. És ott azután a legkomolyabb kísérletezésbe kezdtem.

Popov professzor viszont ezalatt a The Electrician 1894. július 27-i számából ismerte meg Lodge előadását. “Máig is jól emlékszem - írt később Pjotr Ribkin nevű munkatársa -, milyen izgatottan mutatta meg nekem Alekszandr a The Electriciannek azt a számát, melyben megjelent Lodge beszámolója, leírván saját nevezetes kísérleteit a Branly által feltalált kohérerrel, melynek segítségével felderíthetők az elektromos rezgések.” Érthető volt Popov izgalma. A leírás alapján valószínűleg rögtön rájött, hogy a kohérer az a hiányzó eszköz, amelyet keresett. Most már vég-