Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!

• I Az angol Lodge több kísérleti “hullámfogót” is készített. Egyik korai szerkezetében egy spirálhuzal csúcsa fémlemezhez érintkezett. Üvegcsöves kohérerét vasreszelékkel töltötte meg, és a tengely forgatásával rázta szét a szemcséket re nagyobb távolságból küldhet távírójele­ket az elektromágneses hullámok révén. Lodge számára a kohérer csak arra volt jó, hogy még érdekesebb kísérletekkel bizonyítsa a Hertz-féle hullámok létezését és tulajdonságait. 1894 augusztusában a Brit Tudományos Társaság előtt tartott elő­adást Oxfordban, és ekkor már nem kellett folyton megkopogtatnia az üvegcsövet, hogy szétrázódjon a fémpor az újabb vétel­hez. Oraműves billentőt szerkesztett, amely bizonyos időközökben megrázta a kohérert. Már csak egy lépésre volt a szikratávíró megteremtésétől. De ezt a lépést Lodge nem tett meg, mert eszébe sem jutott, hogy továbbléphet. Igen jellemző, hogy a tudósokat inkább a hullámok ismeretlen tulajdonságai, mint­sem a gyakorlati felhasználás lehetőségei érdekelték. így csak az ifjú Marconi és Popov kísérletezett céltudatosan. Bolognától tizennyolc kilométerre, Pontecchióban állt egy gyönyörű park kö­zepén a Marconi család villája. Amikor ősszel hazatértek, Guglielmo önfeledten kí­sérletezni kezdett a Righi professzor által leírt szikrainduktorral abban a két kis pad­lásszobában, amelyet édesanyja üríttetett ki a számára. Először a Hertz-féle hullámok­kal ismerkedett, és nemsokára már azzal lepte meg unokahúgát, hogy egyetlen kap­csolással megmozgatott egy asztalra állított iránytűt, anélkül, hogy hozzáért volna. A bámulatos bűvészmutatvány titkát egyedül Marconi ismerte: az elektromágneses hullá­mok áramot keltettek az iránytűben, és en­nek nyomán mágneses mező alakult ki a tű körül. Nem csoda, hogy azonnal kilendült nyugalmi helyzetéből. Marconi viszont egyre nyugtalanabb lett: “Abban az időben az a meggyőződés lett úrrá rajtam, hogy ... ilyen villamos szik­rákat nemcsak néhány méternyi, hanem jó­val nagyobb távolságra is lehet közvetíteni. Legfőbb gondom mégis az volt, hogy maga az ötlet olyan egyszerű, olyan józanul logi­kus, hogy nem mertem elhinni: én jöttem rá. Igen nehezemre esett elképzelni, hogy eddig senki sem gondolt erre, és senki sem próbálta megvalósítani a gyakorlatban. Az elektromágneses hullámok érzékelésére Popov olyan készüléket szerkesztett, amely­ben egy jelfogós villanycsengó' kopogtatta ön­­működó'en a kohérert, hogy a hullámvétel fo­lyamatos legyen l í í i 510

Next

/
Oldalképek
Tartalom