Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
már a Hertz-féle hullámok hatása érvényesül. Nyilván a szikrakisüléssel útnak indított elektromágneses sugarak áramot keltettek a parányi fémszemcsékben, és ezért tapadt össze a fémpor. Branly 1890-ben tette közzé fölfedezését a francia Tudományos Akadémia folyóiratában, majd tovább kísérletezve, még pontosabb leírást adott a kővetkező évben az elektromágneses hullámok jelenlétét kimutató porokról. Felfedezésének történetét a The Electrician című angol hetilap 1891. június 26-i számában ismertette meg részletesebben a francia kutató. Most már az angol William Crookes is lelkesebben nyilatkozott, mint amikor szegény Hughes próbálta meggyőzni a “légi elektromos hullámok” létezéséről. 1892- ben a Fortnightly Review című lapban szinte költőien írta: “...új és megdöbbentő világ tárult fel előttünk, melyről nehéz elhinni, hogy nincsenek meg benne a hírek adásvételének lehetőségei. A fénysugarak éppúgy nem hatolnak át egy falon, mint ahogy - ezt nagyon is jól tudjuk - a londoni ködön. De az egy yard (kb. 90 cm) vagy még nagyobb hullámhosszúságú elektromos rezgések... könnyen áthaladnak majd ilyen közegeken, melyek áttetszőek a számukra. íme, itt rejlik a táviratozás szédítő lehetősége huzalok, póznák, kábelek, vagy egyéb, jelenleg költséges eszközök nélkül.” De érdekes módon hiába hangzottak el ezek a látnoki szavak, a gyakorlati megvalósítás terén semmi sem történt. William Preece most már Bristoli-öböl partján kísérletezett konokul a földtávíróval, és Bristoltól negyven kilométerrel nyugatabbra, a túlsó parton fekvő Penarth városkából sikerült távírójeleket továbbítania a hat kilométerrel délkeletre eső kis Flat Holme szigetére. 1892 júliusában Edison magabiztos nyilatkozata már az orosz posta szaklapjában is megjelent arról, hogy ő az indukciós földtávíróban látja a fejlődés útját. 1893. február 24-én Nikola Tesla, a nagy rezgésszámú áramok szerelmese szintén ezt a gondolatot fejtette ki Philadelphiában, a híres Franklin Intézetben tartott előadásában: “Szólni szeretnék az értelmes jelek, sőt az energia lehetséges továbbításáról bármely távolságra bármiféle vezeték nélkül. Napról napra mindjobban meg vagyok győződve ennek megvalósíthatóságáról, bár világosan tudom, a tudósok többsége nem hisz abban, hogy hasonló gyakorlati eredmények gyorsan elérhetők.” S hogy valójában milyen hírközlési módra gondolt, ez is kiderült: “...a föld elektrosztatikus állapotának megváltoztatása és ilyen módon értelmes jelek továbbítása”. Tesla nem a levegőbe beszélt, csak a maga útját járta. Righi professzor az oszcillátor szikraközébe “pótvibrátort” iktatott. Az olajfürdőbe merülő, 4 cm átmérőjű fémgömbök között 1 mm volt a távolság 508
