Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Sercegő barázdák
A dán feltaláló alapötlete rendkívül egyszerű volt: egy mikrofon “hullámzó áramának” megfelelően apró elektromágnes erővonalai rögződnek egy sebesen haladó fémhuzalon vitása. Erősebben figyelsz, abban a reményben, hogy jobbat hallasz, és a következők egy ló nélküli kocsi dübörgésére emlékeztetnek. Végül, amikor megkezdődik az erőfeszítés egy hang visszaadására, erőszakkal kényszerítve, vagy a gramofonból kitóduló zajt egy vadszamár ordításához hasonlítani.” Az viszont megint a sors iróniája vagy inkább törvényszerűsége, hogy a diadalmas ötlet 1898-ben, Dánia szolid fővárosában egy szorgalmas kis telefonmérnök agyában szikrázik fel. Zongorahúrból szerkesztett magának egy hangrögzítő berendezést. aldemar Poulsen arra gondolt, hogy ha egy telefonhallgatóban az elektromágnes a hangok ütemében változtatja maga körül a mágneses teret, akkor ezt a mágnességet rögzíteni is lehet. Ehhez csak egy A kétorsós telegraphone már a 20. század távlatait villantotta fel a párizsi bíráló bizottság előtt megfelelő acélhúrra van szükség, amely egy hengerre tekeredik folyamatosan, miközben az elektromágnes fölött halad el. Ez lesz a felvétel. Lejátszáskor viszont ennek a fordítottját kell csinálni: a húr egy elektromágnes fölött fut végig, miközben a rajta rögzített mágneses erővonalak abban az ütemben keltenek áramot a tekercsben, amilyen a beszédhang volt. Ha tehát ezeket a villamos jeleket egy telefonhallgatóba vezeti, akkor a húron őrzött hangok hallhatóvá válnak. Elég fúrcsa ötlet volt, de bevált. Poulsen még ebben az évben szabadalmat kért telegraphone nevű készülékére. S hogy mi lett később ebből a találmányból? Nem titok! Hiszen akinek magnetofonja van, saját maga is használja a dán Poulsen mérnök hangrögzítési módszerét. De ekkoriban még a gramofonnal ismerkedett a nagyközönség, bár a győzelem viharos gyorsasággal zajlott le. Mire beköszöntött az 1900-as esztendő, az angliai Gramophone Company katalógusa már 5000 lemezfelvételt ajánlott a vásárlóknak. Sőt Oroszországban is minden nagyobb városban külön termekben, “szalonokban” hallgathatták az emberek a varázsos lemezjátszó hangjait. A párizsi világkiállításon mégsem ez volt az egyik nagy szenzáció. A bíráló bizottság megbabonázva hallgatta azt a készüléket, amelynek dobjára kis zongorahúr csavarodott fel sebesen. Egymás kezéből kapkodták ki azt a telefonhallgatót, amelyben tökéletes hanghűséggel megszólalt a muzsikáló drót. A technika viharzó változásainak szele egy pillanatra az új évszázadba röpítette a bíráló bizottságot, és Poulsen telegrafonja elnyerte a nagydíjat, a Grand Prix-t! Helyesen döntöttek. 494
