Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
Üzenet az éteren At! Faraday egyre jobban gyanakodott. Órák hosszat ült szerény laboratóriumában, és azon tűnődött, hogy fizikuskollégái miért hisznek olyan szilárdan az elektromos és mágneses erők “távolhatásában”. Miért vannak meggyőződve arról, hogy egy villamos töltésű gömb úgy vonz egy papírszeletet vagy az állandó mágnes egy vasdarabot, hogy a közöttük lévő távolságon belül nyoma sincs ezeknek az erőknek. Jó, ők azt mondják, hogy a Föld és a Hold között nincs semmiféle összeköttetés, mégis a földgömb tömegvonzása tartja magához láncolva az ismert körpályán a Holdat, mert a gravitáció egyszerűen a “távolba hat”. Faraday gyanakodott. O inkább úgy képzelte, hogy ahol a térben elektromos vagy Faraday sokkal mélyebben pillantott az anyag titkaiba, mint kortársai. Kezében azt a vastokba zárt üvegrudat tartja, amellyel kimutatta, hogy a fény valamilyen rejtélyes módon kapcsolatban van a mágnességgel és az elektromossággal (A kísérletek során ugyanis a sarkított fény - amilyen például egy szobaablakról visszatükröződik - mágneses vagy elektromos erőtérben “elfordult”) mágneses töltés van jelen, ott a töltés körül valamiféle láthatatlan erővonalháló lebeg a térben, és ez hat a távolabbi semleges tárgyakra. Tovább bonyolította számára dolgot a vezetékben mozgó elektromos töltés. Ez ugyanis - Oersted felfedezése nyomán köztudottan - mágneses hatást mutat. Faraday tehát az árammal átjárt vezeték körül mágneses erővonalakat látott lelki szemeivel. De még tovább töprengett. Kollégái azt hitték, hogy már értik a mágneses áramkeltés, az indukció jelenségét -, amelyet idestova két évtizede éppen ő fedezett fel. Faraday azonban mindig vissza-visszatért gondolatban ahhoz a bizonyos első kísérlethez, amikor a vasgyűrüre két huzaltekercset csévélt. Hiába folyt áram az egyikben, semmi sem történt a másikban. Csak amikor bekapcsolta vagy megszakította az áramkört, akkor jelzett áramot a műszer a másik tekercsben. TR E i történhetett valójában - ez nyugtala- JLvlLnította Faraday-t. Amikor az első tekercsben folyt az áram, akkor is kellett már lennie valaminek a térben. Igen, ez volt a tér mágneses “elektrotonikus állapota” S amikor kikapcsolta az áramot? Akkor az a bizonyos mágneses erővonalháló hirtelen összeomlott. És éppen ez a változás idézte elő azt az elektromos teret, amely azután a másik tekercsben “meglökte” a villamos töltéseket. Faraday mindebből érdekes gondolatot szűrt le: ahhoz, hogy az egyik vezetéktekercs áramának hatása eljusson a másik tekercsig, szükség van a tér közvetítésére is. Akkor pedig az elektromos és mágneses hatás terjedése is időt vesz igénybe. Úgy érezte, hogy szédítő sebességgel, de mégiscsak t 495
