Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Sercegő barázdák
főt, az új típus első darabját, amely épp most került ki a kezem alól. Nagyon sietve rakták össze, és nincs még befejezve, amint látni fogja... Mrs. Edison és a bébi jól vannak. A bébi hangképzése már elég erőteljes, de egy kicsit érthetetlen; lehet rajta javítani, de első kísérletre nem rossz. Szívélyes üdvözlettel az Ön Edisonja. Gouraud persze azonnal rohant a Kristály Palotába, hogy kiállítsa az új fonográfot, és ezzel beindult az üzleti reklámgépezet. Elsőként Nagy-Britannia miniszterelnöke, William Gladstone, majd az ünnepelt költő, Robert Browning beszélt a fonográfra. A kiállítás tolongó látogatói talán életükben először hallhatták a híres személyiségek hangját - egy gépről. És tíz nappal a fonográf újjászületése után ugyanitt már sor került az első zenei fonográffelvételre is a Hándel-fesztivál alkalmából. A nevezetes eseményről így számolt be 1888. június 29-én az Illustrated Londons News: “A fonográf tökéletes pontossággal adta vissza a Zsidók Egyiptomban fenséges dallamait, az ének- és hangszeres dallamokkal egyaránt, melyeket a hatalmas koncertteremben a korlátsor felett kinyúló óriási tölcsér fogott fel az északi kereszthajóban. A gépet Mr. De Courcy Hamilton kezelte, Mr. Edison egyik asszisztense, aki Amerikából hozta magával a készüléket. A Mr. Edisonnak küldött fonogramok, melyeken négyezer torokból csendül fel az összes Hándel-kórus, New Yorkban és más amerikai városokban lesznek hallhatók.” Jesse Lippincott nem volt annyira buta, hogy a grafofonszabadalmak birtokosaként ne lássa azonnal: itt még nagy harcok fognak dúlni, ha nem tesz valamit az új fonográf ellen. Remek mentő ötlete támadt! Beállított Edisonhoz, és 1888. szeptember 21 -én megvette tőle az új fonográf értékesí--------------< tési jogait. így végül egy kézben egyesítette a kétféle készüléket, a fonográfot és grafofont. Csak éppen kicsúszott belőle a harmadik. 1889-ben ugyanis két amerikai feltaláló indult el Európába, de az újságok csak az egyikről adtak hírt. Thomas Edison augusztus 3-án sétált fel családjával egy óceánjáró fedélzetére, hogy a párizsi világkiállításon megismerje a tomboló siker európai ízét. Emile Berliner viszont Németországba utazott, hogy gramofonját egykori hazájában mutassa be a szakemberek előtt. Tudatában volt annak, hogy Amerikában most még semmit sem kezdhet lemezjátszójával. A gyártási jogot végül egy kis játékkészítő cég vette meg tőle, és a Kämmerer & Reinhardt cég ettől kezdve olyan beszélő játékbabákat kezdett gyártani, amelyeknek Divatba jöttek a beszélő babák. Edison apró szerkezetének sikerére jellemző, hogy 1890- ben naponta ötszáz ilyen gyermekjátékot állítottak elő Amerikában. A bábu belsejében 75 mm átmérőjű, 16 mm széles viaszbevonatú henger őrizte a hangbarázdákat 491
