Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
hangot sikerül továbbítania. 1876. februárjában Bell egy újabb ház padlásszobájában rendezte be műhelyét. Hozzá is kezdett volna a kísérletekhez, hogyha Gardiner Hubbard nem rohanja le. Az öreg ügyvéd most kezdte csak sejteni, micsoda üzlet rejlik a telefonban, ezért szinte erőszakkal hurcolta el Bellt Washingtonba, a találmányi hivatalba. Ilyen módon a vonakodó feltaláló 1876. február 14-én nyújtotta be szabadalmi kérelmét. Éppen idejében! Mint később kiderült, Elisha Gray ugyanaznap két órával később adta be ötletének leírását a “hullámzó” hangátvitelről, bár ez még csak egy figyelmeztető caveat volt. Igazán nem kellett sokáig aggódnia Belinek, hogy elfogadják-e szabadalmi kérelmét. A telefonelv annyira újszerű volt, hogy csaknem három hét múlva, 1876. március 3-án már el is fogadták találmányát. Ennél szebb ajándékot nem is kaphatott volna Bell a 29. születésnapjára. A szabadalmi oltalmat végül március 7-i dátummal állították ki. Watsonnal együtt persze tovább kísérleteztek. Mind világosabbá vált, hogy valamilyen módon szélsőségesebb ingadozást kellene elérni a telefon áramkörében, mert az elektromágneses rezgőnyelv csak ekkor hozza lengésbe annyira a levegőt, hogy a finom suttogás helyett a hétköznapi hangerővel szólaljon meg a telefon. Bell nem tudott jobbat kitalálni, mint egy olyan áramszabályozót, amelynek membránja függőleges huzaldarabot mozgatott egy hígított savval töltött fémcsészében. A folyadékos mikrofon azon az elven működött, hogy minél erősebb egy hang, annál jobban behajlik a hártya, annál mélyebbre merül a huzaldarab, és így a rajta átfolyó áram is erősebbé válik. A telepről táplált áramkör másik véAlexander Bell váltakozó ellenállású mikrofonja 1876. március 10-én már készen állt a kísérletre gében a régi rezgőnyelves elektromágnes I szolgált hallgatóként. A következő pénteken, egy héttel a feltaláló születésnapja után készen állt a berendezés a kísérletre. Bell már csak a fölös- , leges savat töltötte vissza egy üvegbe, amikor egy részét ügyetlenül melléöntötte, így a ruhájára is bőven jutott a maró folyadékból, mialatt Watson a másik szobában várakozott. Bell ösztönösen a mikrofon felé for- l dúlt és bosszankodva mondta: “Mr. \ Watson, jöjjön ide, szükségem van önre!” És a derék segítőtárs szélvészként viharzott be a szobába, miközben boldogan kiáltotta: Mr. Bell! Minden szavát tisztán értettem, amit kiejtett!” Aztán mindketten döbbenten néztek egymásra. Most érezték át a pillanat történelmi súlyát. 1876. március 10-én megszólalt a telefon. Korábbi kísérleteikhez képest ez a készülék kétségtelenül hangosabb volt, i 460
