Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
de a beszédet alig lehetett érteni. Ehhez Watsonnak a kísérletek során kifinomult felismerőképessége is kellett. A folyadékos mikrofon a legelső kis elektromágneses rezgőnyelvhez képest erősebb áramingadozást keltett - tehát nagyobb hangerőt adott de körülbelül úgy alakította át a hanghullámokat áramingadozássá, mintha egy elefánt ugrált volna kötéltáncosként egy kifeszített huzalon. Sokkal finomabb, bonyolultabb jelátalakítóra volt szükség. Egy kecses balerinára, akinek léptei nyomán lágy fodrokkal hullámzik a telep egyenáramának kifeszített képzeletbeli kötele. Az egész április azzal telt el, hogy tökéletesítsék a mikrofont és a hallgatót. A rezgőnyelves elektromágnes helyett Bell egy vasdobozos vevőkészüléket szerkesztett, amely olyan volt, mint egy álló konzervdo• boz. Ez már a tér minden irányában rezeghetett a beállított elektromágnes körül. A > mikrofon tökéletesítésekor Bell visszatért a mágnesmikrofonhoz, és többé nem kísérletezett a folyadékos változattal. Elhagyta a lengő rezgőnyelvet, helyette a kifeszített hámára mágneses vaslemezt erősített. Ez azután két fekvő elektromágnes előtt rezgeti, ha a tölcsérbe beszéltek. 1876. május 10-én Bell már ezzel a telefonnal tartott bemutatót Bostonban a Művészetek és Tudományok Amerikai Akadé; miáján. Ennek a szerdai napnak azonban ? más szenzációja volt: Philadelphiában > megnyílt a centenáriumi világkiállítás. Az ünnepély alkalmából megjelent Ulysses Grant elnök és felesége, valamint Brazília császára, II. Péter és felesége. Az Amerikai Egyesült Államok nagyságát és erejét mi sem jelképezhette jobban, mint a gépcsarnok közepén álló “jóságos titán”, a hatalmas Corliss-gőzgép. Egy korabeli újság így írta le a megnyitót: “Amikor minden készen-------------- ■ • » állt, Grant elnök és Dom Pedro császár megragadta a vezérlőszelepek fogantyúit, és egy feszült pillanat után elfordították azokat. A gőz könnyű sistergése hallatszott, azután az óriási himba megmozdult, lendületet gyűjtött, és hamarosan megindult a gép. Az első látható mozdulatra óriási hangorkán tört ki.” tudósok szokásos szerénységével Bell még nem tartotta elég tökéletesnek a telefont ahhoz, hogy elküldje a világkiállításra, de Hubbard az üzletemberek szokásos erőszakosságával ragaszkodott hozzá, hogy még utólag benevezzék. El is intézte a dolgot, minthogy a szervező bizottság tagja volt. így hát 1876. június 24-én Bell sietve érkezett Philadelphiába, berohant a kiállításra, és itt azután a Massachusetts Pavilonban egy üres asztalhoz vezették. Ez volt a 8727. számú bemutatóhely, ahol kirakhatta kísérleti készülékeit. Megint időzavarban volt. A tervek szerint ugyanis a kiállítás bíráló bizottságát a díjak odaítélése végett másnapra várták ebbe a pavilonba. Június 25-én, vasárnap közeledett a zárás időpontja. Bell nyugtalanul ült az asztal mögött, amikor a kis terem ajtajában megjelent a bizottság. Elöl a megtermett, szakállas Péter brazil császár állt, akit Joseph Henry, a hetvennyolc éves öreg udvariasan elöreengedett, mögöttük pedig olyan ismert személyiségek sorakoztak, mint Sir William Thomson angol fizikus, az atlanti kábel regényének egyik hőse, vagy Elisha Gray, immár a Western Union főmérnöke. Éppen csak bepillantottak, és úgy döntöttek, hogy holnap folytatják zsűrizést, amikor Dom Pedro császár felismerte Alexander Bellt, akit még bostoni látogatása alkalmából a süketnémák fiatal oktatójaként ismert meg. Udvariasan tudakolta, hogy Bell mit állított ki, és érdeklődve t 461
