Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek

A főúri társaságokban a dörzsgép lett a sztár. Felséges mulatság volt, amint a láncokra függesztett puskacső és a szigetelőkorongon álló hölgy közvetítésével a tálcára helyezett bodzabél golyók táncolni kezdtek

A tudós gondnok mindesetre szorgalmasan és elbűvölten folytatta kísérleteit, 1709- ben pedig meglehetősen hosszú című értekezést nyújtott be a Királyi Társasághoz: Különféle tárgyakon végzett fizikai-mechanikai kísérletek a dörzsölési fény és elektromosság néhány meglepő jelenségének köréből.

Bár a kinyomtatott dolgozatot csak néhány kíváncsi tudós tanulmányozta át, Hauksbee üveggömbös dörzsgépéből később egyre több példány készült. Hamarosan Európa-szerte kedvelt társasági időtöltéssé vált a királyi és fejedelmi udvarokban az elektromozó gömb dörzsölése, és az volt a sikk, hogy miként tudott valaki ennek segítségével pelyvát vagy tolldarabokat magához vonzani. A korabeli tudósok is csak játszadoztak, és a csodálkozáson kívül tapodtat sem jutottak előre a különös villamossági jelenségek magyarázatában.

Beköszöntött az 1729-es esztendő, a lég'nyomású gőzgép zseniális feltalálója, Thomas Newcomen örökre lehunyta szemét. Londonban ekkor Jean T. Desaguliers francia fizikus és mérnök mellett - aki gőzgépek szerkesztésével foglalkozott - egy szerény emberke segédkezett a kísérleteknél: Stephen Gray, egy londoni szegényház lakója. Elméje annál gazdagabb volt: minden természeti jelenség érdekelte, és figyelme ebben az esztendőben fordult a dörzselektromosság felé. Kis szobájában azzal kezdett a kísérletezéshez, hogy szinte mindent feltöltött elektromossággal, ami csak a keze ügyébe került: teáskannát, faleveleket, zöldségeket, világatlaszt, esernyőt, döglött macskát, sőt még egy virgonc gyerek is sorra került. Aztán egy üvegcsővel

43