Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek
Valamilyen láthatatlan folyadékra emlékeztette az angol Grayt az elektromosság viselkedése. A különös fluidummal 1729. július 2- án kezdte el kísérleteit Granville Wheeler házában egy 24,5 méter hosszú huzallal matatott, és miközben szorgalmasan dörzsölgette, azon tűnődött, hogy ez a villamos “micsoda” vajon továbbvezethető-e. Hiszen könnyű volt elképzelni, hogy az elektromosság valami láthatatlan folyadék. Dugót tett hát az üvegcsőbe - s a villamos töltések a dugón is “átfolytak”. A dugóba fapálcát szúrt - most az is magához vonzotta a tollpihéket. Végül a pálcához selyemszalagot erősített, és ilyen módon nagy megelégedésére több méter távolságban is ki tudta mutatni a szalag végén a villamos vonzást. 1729 májusában Granville Wheeler, a Royal Society gazdag tagja tudomást szerzett Gray kísérleteiről. Meghívta a házába a hatvanhárom éves öreget, hogy itt folytassa kutatásait. Gray most fémhuzallal próbálkozott, hogy megtudja, meddig megy el az elektromosság egy vezetékben. Először selyemszálakra függesztve vezetett egyre messzebb a levegőben egy rézhuzalt, később apró gyantatömbökkel támasztotta alá, s 1729. július 14-én már szép rekorddal büszkélkedhetett: a dörzsöléssel nyert elektromos töltéseket 215 méter távolságba sikerült eljuttatnia. usza kísérletei között a szegényházi lakó végül nagyon okos rendet teremtett. Amikor 1732 februárjában a Királyi Társaságnak benyújtotta dolgozatát, ebből világosan kiderült, hogy az anyagok két nagy csoportra oszthatók: “elektromos” anyagokra, ilyen az üveg, a borostyán, a gyanta, a selyem, mert ezek dörzsölés hatására villamos töltést kapnak; és “nem elektromos”akra, ide elsősorban a fémek sorolhatók, mert ezeket hiába dörzsölik. Stephen Gray arra a fúrcsa ellentmondásra is rámutatott, hogy az elektromos anyagok rosszul vezetik az elektromos töltéseket, a nem elektromosak viszont egészen jól. A fémekkel tehát nem sokat lehet kezdeni, legföljebb arra jók, hogy a kísérletező egy megdörzsölt üveggömbről egy vízszintes puskacsőhöz csatolt lánccal továbbvezesse a villamos töltéseket. Gray nem kísérletezett hiába. Tudományos érdemeire való tekintettel egy év múlva 1733-ban beválasztották a londoni Királyi Társaság tagjai közé, bár a tollpihékkel és a szikrákkal folytatott játékok továbbra W — — -Ml i? Kétféle elektromos folyadéknak kell lennie - ez volt a francia Du Fay feltevése -, hiszen ugyanazok a testek hol taszítják, hol vonzzák egymást. Két azonos villamos töltésű bodzabél golyó például taszítja, két ellenkező töltésű pedig vonzza egymást 44