Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek
A Szikrázó egek és emberek Teljesen elsötétítették az angol Királyi Társaság egyik termét, de nem gyújtottak gyertyát. Az ablakokra erősített fekete drapériákon csak annyi fény szűrődött be, hogy a terem közepén egy furcsa készülék körvonalait lehetett sejteni. Állványos szerkezet volt, amelyen üveggömb derengett. Egyszer csak megszólalt valaki a sötétben: “Let’s go!” - és az üveggömb némán peregni kezdett, aztán kinyúlt egy kéz, és rásimult. Talán varázsgömbből jósol valaki a Royal Society tekintélyes falai között? Szó sincs róla! Francis Hauksbee úr, a Társaság kísérleti berendezéseinek gondnoka most az egyszer saját tervezésű készülékét próbálta ki. Egy ideig rajta tartotta kezét a forgó üveggömbön, majd felemelte, és hátrább lépett. Azután mutatóujját előretartva, óvatosan közeledett a ballonhoz. Amikor már majdnem megérintette az üveg felszínét,--------------I Még sötétben tapogatózott Hauksbee, amikor üveggömbös dörzsgépével mindenféle egyszerű kísérletet végzett. Csak később derült ki, hogy a pozitív töltésű üveggömb belsejében például azért egyenesednek ki a selyemszálak, mert töltésmegosztás lép fel bennük hirtelen fényes szikra pattant ki az ujjhegyéből. Francis Heuksbee ijedten és boldogan rántotta vissza a kezét. Végre sikerült bebizonyítania, hogy nem csupán foszforgömbből lehet dörzselektromosságot kicsiholni, hanem íme, egy üveggömbből is. Most már egymást követték kísérletei. Félkörívben meghajlított fémhuzalra vékony gyapjúszálakat erősített. Amint dörzsöléssel elektromossá tette az üveggömb felületét, az ernyedten lógó szálak azonnal kiegyenesedtek, és a gömb felé mutattak. Aztán kiszivattyúzta a levegőt az üvegballonból, és amikor rászorította kezét a forgó gömbre, még furcsább dolog történt: a ballon belseje halvány fénnyel derengeni kezdett. Iliauksbee 1706-ban még sok érdekes je- OLlenséget fedezett föl, de nem tudott velük mit kezdeni. Sejtelme sem volt a magyarázatról, ami persze igazán megbocsátható. Hiszen honnan is tudhatta volna, hogy minden test parányi atomokból épül fel, amelyek önmagukban is egy-egy csodálatos miniatűr naprendszert alkotnak? A “nap” a pozitív villamos töltésű atommag, a körülötte keringő “bolygók” pedig a negatív töltést hordozó elektronok. Hauksbee döbbent volna meg a legjobban, ha valaki elárulja neki, hogy amikor az üveggömböt dörzsölte, az üveg felületéről voltaképpen elektronok vándoroltak testén át a földbe, ezért vált az üveggömb pozitív villamos töltésűvé. S amikor ujjhegyével közeledett a gömb felé? A nagy elektromos vonzás következtében az elveszett elektronok lavinája egyetlen szempillantás alatt visszazúdult az üveg felületére a “csúcsról”, az ujja hegyéről. 42
