Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Szivarok és szárnyak

A világon az első motoros repülőgép Mozssyszkij tervei alapján Oroszországban készült el. A szabadalmi rajzoktól eltérően, a valóságban ilyen lehetett a kísérleti gép a ko­rabeli leírások alapján (Savrov rekonstrukci­ója). Az oldalirányban ívelt szárnyak légcsa­varjait 28,6 kg tömegű, az orrlégcsavart 47,6 kg-os gőzmotor forgatta. Ez a gép azonban még alkalmatlan volt a repülésre holott Mozsajszkij rendkívül müveit, nagy tudású ember volt, aki több idegen nyelvet beszélt, tehát ismerhette a korabeli elképze­léseket. Csakhogy ezekre nemigen tudott tá­maszkodni. A kísérleteket általában titok­ban folytatták, másrészt egy-egy rossz re­pülő tervén a jó részletmegoldásokat nem lehetett felismerni. Ugyanakkor a gépterve­zők folyton a hossztengely körüli billegést akarták megakadályozni. Ezért nem is gon­doltak a csűrésre! Úgy vélték, a forduláshoz elég az oldalkormány, vagyis a gép farkán a kiteríthető függőleges vezérsík. Az orosz gépen sem volt másképp. Mozsajszkij 1881. november 15-én ka­pott szabadalmi védettséget “légi úszó” szerkezetére, miközben Henri Giffard már egymillió frankot helyezett letétbe az egyik banknál egy 200 000 m3-es léghajó építésé­re. Úgy gondolta, hogy egy ilyen fantaszti­kus, 600 méter hosszú száguldó szivarral végre megoldhatja a kormányozható légha­jó régóta vajúdó problémáját. Ez a feladat azonban az ő erejét is meghaladta. Megha­sonlott önmagával, súlyos levertség kerítet­te hatalmába, és végül 1882. április 15-én más megoldást nem látott maga előtt, csak az öngyilkosságot. Pedig ha összefog az if­jú Pénaud-val! Talán mindkettőjük élete másként alakul. De az élet eseményeit rendszerint nem a kedvező valószínűségek irányítják. Mozsajszkij közben az orosz hadügymi­nisztérium támogatásával megkezdte motoros gépének építését Szentpétervár pe­remén, Krasznoje Szelő településének ka­tonai gyakorlóterén. És 1882. július 6-án végre készen állt a hivatalos szemlére a kü­lönös gyúrótábla 300 m2-nyi szárny felület­tel, körülbelül 7,5 kW-os gőzmotorral az orrlégcsavar és egy 15 kW-os motorral a két szárnyba süllyesztett légcsavar forgatá­sára. A gőzgépeket is Mozsajszkij tervezte, de Angliában készítették el mind a kettőt. A szabadalmi tervhez képest az orosz feltalá­ló már ívelt számyfelületet alkalmazott, amint ez Ny. Ny. Mjaszojedov lovastiszt emlékirataiból kitűnik: “Az egyszárnyú gé­pet a külvárosban építették meg egy fedet­len helyen. A gyakori eső sok kárt tett a gépben. A gép vászonbevonatú, fabordás, csónakszerű alkotmány volt. A csónaktestre erősítették rá a téglalap alakú szárnyat, mely enyhén ívelt volt, domború oldalával felfelé (egy lovastisztnek akár fordítva is lehetett volna). Az egész gépet finom sárga selyemvászonnal burkolták és belakkozták. A számyszerkezet fenyőfából készült...” íme, itt volt a világ első motoros repü­lőgépe, azonnal megkezdődtek tehát a pró­bák. A könnyebb felszállás érdekében ferde falejtőt is építettek, erről csúszott le a gép, hogy nagyobb kezdősebességet érjen el. De vajon repülhetett-e ez a monstrum? Aligha! Csaknem egytonnás tömeget 22-23 kW tel­jesítménnyel a levegőbe emelni lehetetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom