Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért
honos hangulat öröme váltotta fel. Ismay feltalálta a tengeri luxusutazást. Mérnöki szempontból is érdekes változás volt megfigyelhető. Először az Atlanticon jelent meg a kompaund gőzgép, majd utána minden White Star hajót ezzel a típussal szereltek föl. Ennek a régóta ismert gépcsaládnak az a titka, hogy a gőzgép hengeréből a fáradt, de még forró gőzt egy kisebb nyomású kisegítő munkahengerbe vezetik, és ismét munkára fogják. Ezzel lényegében sikerült a felére csökkenteni az üzemanyagköltséget! Másrészt az volt a következménye, hogy indulás előtt csak feleannyi szenet kellett berakodni a hajógépek számára. A White Star óceánjárói a többletsúlytól megszabadulva szinte “föllélegeztek”, és a kitágult belső tereket az utasok kényelmének szolgálatába lehetett állítani. Nem csoda hát, hogy 1872 májusában az új flotta negyedik hajója, az Adriatic kereken nyolc nap alatt tette meg az atlanti utat az írországi Kingstownból New Yorkba. Ezeket a hajókat eleve az atlanti verseny megnyerésére tervezték. De még ezek a hatalmas óceánjárók sem voltak mindig biztonságban a természet elemi erőivel szemben. 1873. március 31-én például az Atlantic már harmadik napja hánykolódott a viharos tengeren. A sebességet Williams kapitány óránként 10 km-re csökkentette, hogy minden várható veszélyt elkerüljenek. 850 kilométerre voltak New Yorktól, de már csak 127 tonna szenük maradt, ezért a kapitány úgy döntött, hogy közelebbi kikötőbe hajózik. Uj-Skócia óriási papucsra emlékeztető félszigetének “talpán” Halifax látszott a legbiztonságosabbnak, bár a kapitány még sohasem járt ott. Útirányt változtatott tehát az Atlantic, és a kapitány lement egy rövid pihenőre a térképszobába. Szigorúan meghagyta, hogy délután három órakor ébresszék fel, mert ekkor kellett a hajó jobb oldalán feltűnnie a Sambro világítótoronynak. Húsz perccel három előtt jött a segédtiszt egy csésze kakaóval, hogy felébressze a kapitányt, de a negyedik tiszt rászólt: “Ne! Hadd aludjon!” Williams kapitány már csak az ütközés recsegő robajára riadt fel. Az Atlantic a Meagher’ s Head parti szikláinak ütközött, és lassan a bal oldalára dőlt. Rettenetes riadalom tört ki a hajón. A metsző hideg szélben és a gomolygó ködben sikolyok és kiáltások kavarogtak. Egy korabeli író így'jellemezte az eseményeket: “Az ütközés után leírhatatlan volt a pánik az Atlantic fedélzetén... egyesek azt gondolták, hogy' felrobbant a kazán, mások azt, hogy a hajó jéghegynek ütközött. Fedélközi utasok százai fulladtak meg saját ágyukban... azokat, akik a fedélzetre menekültek, vagy a vitorlakötelekre kúsztak, tucatjával söpörte le a hullámok rohama. Az előárboc törötten lógott, és ide-oda lengve ütötte le azokat a szerencsétleneket, akik a közelébe kerültek.” Az első tiszt arra emlékezett, hogy többek között segített egy asszonynak is a vitorlakötelek közé kapaszkodni. A nő már nem bírta tovább, összecsuklott. Amikor a tiszt utoljára odapillantott, életének legborzalmasabb emlékévé vált a kép: “A nő fél-Az évszázad legnagyobb hajókatasztrófája következett be 1873. április 1-jén, amikor a White Star társaság menetrendszerű óceánjárója, az Atlantic zátonyra futott
