Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért
Az amerikai Collins Line “kék szalagos” hajója, a Pacific New York és Liverpool között menetrendszerűen közlekedve 9,8 nap alatt szelte át az óceánt 1851-ben báltatásokra tervezte. A gigantikus méretekben gondolkodó törpe óriás azonban eltűnődött. Miként lehetne még nagyobb hajót állítani a Kelet-indiai Társaság szolgálatába? Hiszen a ragyogó szállítási üzlet reményében most minden megoldás érdekli őket. A hajóépítők valahol a százméteres hosszúságnál vonták meg a gazdaságosság képzeletbeli határát, Brunei tervezőasztalán viszont ekkor születtek meg egy szédítő méretű hajó körvonalai. Az angol mérnök újból elővette kedvenc elméletét. Ha kétszer hosszabb hajót tervez, ezzel az úszó “tartály” térfogata - és így szállítóképessége is - körülbelül a nyolcszorosára növekszik. Ezzel szemben a hajtásához szükséges energia csak négyszeres lesz, tehát az új óceánjáró gazdaságossága megduplázódik a korabeli gőzhajókéhoz képest. Brunei tehát 200 méter hosszú óriáshajót tervezett, és ez voltaképpen önként adódott abból az elképzelésből, hogy az úszó kolosszus annyi szenet hurcol magával, amennyi elegendő arra, hogy Afrikát megkerülve, megállás nélkül juthat el Kalkuttába, az angol szénkikötőbe, majd innen ismét feltöltve indul Ausztrália felé. Egyetlen megállás ezen az elképesztően hosszú tengeri úton - erre egyetlen korabeli hajó sem lett volna képes. Ezért is szánt A nagy sebesség mellett a tökéletes kényelem vonzotta az utasokat a Collins Line hajóira. Az Atlantic szalonjában minden este a harmonium körül gyülekeztek a vendégek csupán 500 kabint a “felsőbb osztályok” utasainak, a többi helyet a kivándorlók tömegei számára és csapatszállítások céljaira alakította ki. 1853 decemberében Brunei úgy érezte, hogy megtalálta a megfelelő embert is, aki ennek az óriáshajónak a terveit tökéletesen kivitelezi. Ekkor írta alá a szerződést John Scott Russell-lel, a londoni Királyi Társaság tekintélyes tagjával, aki valóban kitűnő gyakorlati mérnöknek bizonyult korábbi munkái alapján, de hogy ő a megfelelő ember a Great Eastern építésére - ez volt Brunei életének nagy tévedése. Közben az aranyláz még magasabbra .szökött. Egyedül 1853-ban 90 000 ki-Már az Arctic tartotta az óceáni rekordot 13,21 csomó (24,50 km/ó) sebességgel, amikor összeütközött egy kis gőzössel. (A képen az Arctic ikerhajója, az Atlantic) 403
