Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
Tipton közelében mutatkozott be először a nyilvánosság előtt a Watt-féle kondenzátoros gőzgép, amelyben a levegő szerepét a gőz vette át. A munkaütem azzal kezdődött, hogy a nyomáskiegyenlítő B szelep lezárta a gőz útját, ugyanakkor kinyílt a kondenzátorhoz vezető C vákuumszelep (1). Tehát az egy légköri nyomású gőz nagy erővel tolta lefelé a dugattyút (2). A munkaütem végén lezárult a gőzbevezető A szelep és a C vákuumszelep, viszont kinyílt a B szelep (3). Ilyen módon a gőznyomás kiegyenlítődött a dugattyú két oldalán, tehát a himba húzta vissza eredeti felső állásába a dugattyút (4). A vázlaton a munkahenger "gőzköpenye” nincs feltüntetve körül. Elérkezett az ünnepélyes pillanat: Watt kinyitotta a gőzbevezető csapot, és a “kinneili” gép könnyed bólintással munkába lendült. A feltaláló bizonyára könnybe lábadt szemmel nézte, hiszen itt zakatolt minden álmatlan éjszakája, minden elképzelése, egy évtized küzdelme. Ez volt az első olyan automatikus szelepvezérlésű gőzgép, amely egy légköri nyomással, de a légkör nyomása nélkül működött. 1774. december 11-én már büszkén írta apjának: “A tüzes gép, melyet feltaláltam, most már működik, és sokkal jobban megfelel, mint bármi más, mit eddig készítettek.” Boulton is boldog volt, de rádöbbent, hogy ha most ráállnák a gőzgép gyártására, valójában “kifutnak az időből”, és a magasra törő tervek semmivé lesznek, mert Watt találmányi védettsége kilenc év múlva lejár. Azonnal cselekedni kellett. Watt tehát kérelmet nyújtott be a parlamenthez, hogy hosszabbítsák meg a kizárólagossági jog időtartamát gépének gyártására. S a képviselők, igaz, viharos ellenállás után, 1775. május 22-én elfogadták a törvényjavaslatot. Watt újabb 25 évre kapta meg a szabadalmi védettséget, és ezúttal nemcsak Angliára, hanem Skóciára és az angol gyarmatokra is. Boulton most már elemében volt. 1775. 'június 1-i hatállyal szerződést kötött Watt-tal, s ennek értelmében a várható üzleti haszonból egyharmadrész Wattot, kétharmad rész Boultont illeti. Megalakult tehát a Boulton & Watt Company, és a kinneili gép tervei alapján rögtön két óriás készítéséhez láttak hozzá. Az egyik masina hengere, amelyet 50 hüvelykes (125 cm-es) belső furatátmérővel terveztek, Wilkinson mester műhelyében készült különleges öntési technológiával és a szokásos fúrási pontossággal. A másik gép 38 hüvelykes (95 cm-es) hengerének kivitelezése a sohói gyár szakembereinek erőpróbája volt. A legfontosabb egységekkel párhuzamosan készült a többi alkatrész is. Aztán megkezdődött a nagyobbik gép összeszerelése. Az egész gyár olyan volt, mint a felbolydult méhkas, egyedül Watt volt nyugodt.
