Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Teáskanna a vízen
ni a gőzhajó problémájával, és később ezt írta egyik levelében: “...első tervem az volt, hogy egy lazac farkának rugózását utánozzam: erre a célra nagy hajóorrot képzeltem el, melybe gőzgép van szerelve, és az összegyűjtött erő egy evező végéhez van vezetve... amely lengő mozgást végez, s ezzel haladásra kényszeríti a járművet.” 1795-ben Fulton már inkább mérnöknek tekintette magát, mintsem művésznek, és jelentős sikereket könyvelhetett el. Őt is elragadta az angolok csatornaépítési láza, sőt maga is könyvet írt a csatornák műszaki megoldásairól 1796-ban. Rokonszenvvel figyelte a francia forradalom alakulását, és részvéttel nézte, hogy az angol hadihajók milyen fölényesen pusztítják a francia hajókat. Tudta, Amerikának még nincs igazán szüksége a gőzhajóra, hiszen a kereskedelem is gyerekcipőben jár, és a gyors postakocsik fölénye vitathatatlan. Lám, hová jutott szegény John Fitch! A tönk szélére. Azt beszélték, hogy amikor tudomást szerzett John Stevensről, az új gőzhajóépítőről, levélben fordult hozzá, 20 dollár kölcsönt kérve tőle. Cserébe nem kevesebbet, mint részesedést ajánlott fel neki szabadalmainak hasznosítási jogából! Stevens azonban 1797-ben sokkal naá^gyobb szabású vállalkozásba fogott. Robert L. Livingstonnal, az Egyesült Államok párizsi nagykövetével és Nicholas Roosevelt New York-i technikussal gőzhajó építésére kötött egyezséget. Livingstonban zsongtak az ötletek: például vízszintes lapátkereket és hasonló újdonságokat javasolt. Stevens viszont, aki már sok tapasztalatra tett szert, világosan látta, hogy nagynyomású gőzgépet kell építeni, ehhez pedig mindenekelőtt robbanásbiztos szilárd kazánra van szükség. Sokat vitatkoztak hát, és nehezen jutottak előbbre. De ez voltaképpen nem az ő hibájuk volt. A technika akkori fejlettségi szintje és a társadalmi igények nem ösztönözték a gőzhajózás vonzó eszméjét. Aki az életét tette rá a gőzhajó “feltalálására”, az még az életével fizetett érte, mint John Fitch, aki 1798. július 2-án halt meg az isten háta mögötti Bradstownban. Valószínűleg a szokásosnál nagyobb adag ópiumot vett be. Azt is rebesgették, hogy öngyilkos lett, ami érthető is volna, mert teljesen magára maradt. Most már csak Fulton és Stevens vihette diadalra a gőzhajózás ügyét. A Nautilus kettős héjszerkezete egyúttal Fulton tengeralattjárójának két változatát érzékelteti. A franciáknál lényegében még csak a belső hengertartállyal folytak a kísérletek. A hajótörzzsel tervezett változatot már az angoloknak ajánlotta fel 102
