Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Teáskanna a vízen
Minthogy 1790. július 26. hétfői napra esett, valószínű, hogy a világ első rendszeres gőzhajójárata ezen a napon indult meg a Delaware folyón. Őszig körülbelül ezren utaztak a hajón, és a kis gőzös ezalatt mintegy ötezer kilométert tett meg. A kis hajózási részvénytársaság ugyanis a kezdetben meghirdetett 26 kilométeres útvonalat Wilmingtonig meghosszabbította, így a teljes útszakasz csaknem 60 kilométerre nőtt. Fitch álma beteljesült, vállalkozása idővel mégis csődbe jutott, mert rosszul választotta meg az útvonalat. Az Egyesült Államok akkori legnagyobb városának környékén nagyon jó volt a postakocsiszolgálat, így a 11,5 km/ó sebességgel úszó gőzhajó sehogy sem tudta velük felvenni a versenyt. Ü"" jabb amerikai akadt 1791-ben, aki a fejébe vette, hogy gőzhajót épít: John Stevens kapitány. A Hudson folyó melletti Hobokenben vásárolt magának birtokot, és egyre idegesebb lett, hogy nem érkeznek meg hozzá pontosan a hajón küldött áruk. Fogta hát magát, és egyszerűen megvásárolta a kizárólagos szállítási jogot a folyóra. Ami Fitch számára a Delaware és Rumseynek a Potomac volt, az lett John Stevens életében New York híres folyója, Hudson, amely szinte nyílegyenesen hömpölyög végig északról délre, hogy a mai amerikai világvárosnál ömöljön az Atlantióceánba. Akkoriban Stevens legnagyobb gondja az volt, hogy ha már van vize, valami újfajta megbízható jármű is kellene rá. Annak idején élvezettel olvasta Fitch és Rumsey írásos párviadalát a gőzhajó feltalálása körüli elsőbbségi vitáról. Most ő maga is egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a különös feladat megoldása iránt. Utasítására 1791-ben technikusa, John Hall egy kezdetleges gőzjárművet kezdett építeni. Stevens ekkor még teljesen járatlan volt a mérnöki tudományokban. Olyan tanácsokat adott például Halinak, hogy a gőzgép dugattyúját parafa dugóból, a fogaskerekeket pedig fából készítse... Nem is jutott előbbre egy tapodtat sem hosszú évekig, hiába szeretett volna egy saját gőzhajót. Angliában viszont az amerikai lelemémyesség új lendületet adott a gőzhajó ügyének. Időközben ugyanis James Rumsey és Robert Fulton a ködös Albionba települt át, mindketten más-más tervekkel. Rumsey a hazai és az angol üzleti körök támogatásával 1792-ben Doverben kezdte meg Columbian Maid nevű hajójának építését. Megint vízsugárhajtást tervezett, de ezúttal a gőzgéphez és a vízszivattyúhoz tekintélyes méretű, 60 cm átmérőjű hengereket akart munkába állítani. Új gőzgépe gyorsabban dolgozott a korábbinál, percenként 20-22 ütemmel. De mielőtt befejezték volna a hajó építését, december 18-án szívroham következtében Rumsey váratlanul elhunyt. Robert Fulton közben élete legboldogabb négy évét töltötte Angliában. Sokat festett, számos portrét, de közben egyre több időt szentelt a mérnöki tudományoknak is. A festői képzelet rendkívül szerencsésen párosult benne a kitűnő megfigyelőképességgel és a remek technikai érzékkel. 1793 júniusában kezdett foglalkoz-Fulton festménye a Nautilusról 101 Á
