Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

Egy jó és helyes címerleírás megalapozott heraldikai ismereteket és gyakorlatot igényel. A királyi kancelláriákban rendszerint egy és ugyanaz a kijelölt személy végezte, és készítette hosszú éveken keresztül a címerleírásokat. Hozzáértő kutatók a címerleírás stílusából meg tudják állapítani, mikor és hol állították ki a címeradományt, a kutyabőrt, és hogy hiteles-e vagy sem.

A mind gyakoribb adománylevelek, a helyes meghatározások alapján történő leírások, azokról másolatok készítése, a címer jogosságának megállapítása és hasonlók annyi munkát igényeltek az idők folyamán, hogy külön csak ezekkel az ügyekkel foglalkozó szerveket kellett létrehozni.

^Adományozott” címerekről lényegében csak a királyságokban beszélhetünk. Magyarországon 1918-ig a nemességet, előnévhasználatot és címeradományt királyi rendeletekkel szabályozták.

Ugyanez volt a helyzet-Ausztriában és a-Habsburg--örökösüartornányokbarv’ valamint a II. Német Császárság területén.

Angliában ma is külön szerv intézi a címerügyeket. Amint említettük, ennek élén a címerkirály a Lord Lyon of Arms áll.

Skóciának külön Lord of Arms-a van.

Az időközben köztársasággá vált Írország még mindig adományoz címereket (nem nemességet), mint az Kennedy amerikai elnök esetében történt.

Hollandiában „Nemesi Tanács” néven működik hasonló hivatal, és ez állapítja meg a városok, községek, közületek esetleges űj címereit, és iktatja törvénybe. Újabb nemességet az utolsó évtizedekben nem adnak, legfeljebb bevándorolt egyén nemességét ismerik el. ha holland állampolgárságot nyert. Legutóbb a magyar Festetics grófok váltak holland grófokká is.

Belgiumban és a skandináv királyságokban hasonló a helyzet.

Nemcsak mint érdekességre tértem ki ezekre a tényekre, hanem azért, hogy bemutassam, a mai korban is hivatalos szervek tartják számon a címerjogosultságot nemesség esetén vagy szokásjog alapján, és a címerek helyes leírására is felügyelnek. A nyilvántartás két csoportra van felosztva,úgymint a nemesi címerekre és a polgári (patriciat) címerekre.

Tekintsük meg közelebbről, hogy a gyakorlatban hogyan írnak le egy címert.

Áldásy következőképpen közli az ábrázolt Szecsődy-címer leírását:

Balradőlt pajzs, három-ormos vágás által ezüstben és veresben balharánt vágva. Az osztályokban egy-egy aranykelyhű rózsa váltakozó színekben. Koronás sisak. Sisakdísz: két, ezüst és vóvörös szárny, mindegyik a pajzsbeli váltakozószínű rózsával megrakva. Takaró: vörös-ezüst.

A Szecsődy-címer leírása szokványos, egyszerűnek mondható címerre vonatkozott. Nézzük meg (ugyancsak Áldásy nyomán) egy bonyolultabb főnemesi címer leírását.

Szecsödy-cimer (1418).

169