Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
A lovagi torna Lovagi torna, lándzsatörés. A harcosok béke idején is gyakorolták magukat a fegyverforgatásban, és ez alól az ősi szokás alól a lovagok sem voltak kivételek. A gyakorlatozásból lassan versengés lett, és ennek szabályait - mint a heroldokkal kapcsolatban már jeleztük - írásba foglalták. így alakult ki a lovagi torna: megvívni egymással bizonyos feltételek mellett. Először csak nemesek vehettek részt ezeken az ünnepséggel és jutalommal egybekötött „mérkőzéseken”, később az egyszerű lovagokat is befogadták a résztvevők közé. A lovagi tornák Franciaországban kezdődtek el, és ezért a németek „conflictusgalliccus”nak nevezték, de pár évtized múltán maguk is átvették a lovagi torna szokásait és annak szabályait, éppen úgy, mint a többi európai ország, közöttük Magyarország is. A lovagi „mérkőzések”-nek több vállfája ismeretes. A leggyakoribb — bár különböző kisebb eltérésekkel — az volt, hogy a lovon egymás irányába vágtató páncélos cca. 3,70 méter hosszú lándzsájával igyekezett ellenfelét a lóról letaszítani, vagy legalább annak lándzsáját eltörni (megmérkőznek, lándzsát törnek). Ismerünk olyan lovas mérkőzéseket is, ahol egyszerre több lovag küzdött csoportosan, szinte kisebb csata alakult ki. A lovas tornán kívül voltak gyalogos küzdelmek is karddal, buzogánnyal, harcibárddal, nyíllal, lándzsával és még sok más fegyverrel. I Iképzclhetö, hogy a küzdelem nem ment mindig sebesülés és maradandó következmények nélkül, sőt gyakori volt a haláleset is. Ezért a pápák lovagi tornát tütó rendeleteket adtak ki, de nem sok eredménnyel. 56
