Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - I. rész. A címertanról

Az álló alak még rövid íjat tart, a guggoló harcos szeszámijdt igyekszik felajzani.

(1370-ből származó kéziratból a párizsi nemzeti könyvtárban.)

Általánosan ismert fohászkodás: ,,Ments meg Uram minket a magyarok nyilaitól”. Nemzeti büszkeségemet kissé lehűtötte amikor kiderült, hogy a magyarok megjelenése előtt már szószerint hasonló fohásszal fordultak a Mindenhatóhoz Északnyugat-Európa lakói: „Ments meg Uram minket a normannok borzalmaitól”. Úgy látszik ritkán jutottak el a fohászok az Úristenhez, mint például Henrik osztrák herceg esetében. Henrik hősi halálát a hagyomány szerint magyar nyíl okozta. Ugyanis mikor a várfalon ülve szükségletét végezte, egy magyar - megnevezni nem illő helyen — nyilával halálra sebezte.

A XIII. sz. után tudomásom szerint a különleges magyar íjról nincs említés, annál több a magyar íjászokról. Kun László királyunk (1272-1290) magyaljaival és főleg kunjaival viszszatért a könnyűlovas harcmodorhoz, és nyilasaival nagy harci sikereket ért el.

53