Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
A Candavene család pecsétje 1141 1150 korul. A pecsét szabad felületét búzakévék díszítik. A legrégebbieknek tartott címerek 1127 — Anjou Gottfried. Oroszlán. 1135 - Rudolf Vermandois grófja (valószínűsített!). Zsindelyezett sakktábla? 1 136 — 1 138 Waleran, Meulan és Worchester grófja, ugyancsak sakktáblaszerű osztás. 1 138 - 1 148 Gilbert de Clare Pembroke grófja. Hat szarufa. 1140 — 11. Vilmos Nevers grófja (?). Sas. 1143- 1151 Humber és Amadeus savoyai grófok. Savoyai kereszt. 1141 - 1146 Gilbert de Cläre Herford frófja a fenti Gilbert unokaöccse. Három szarufa. 1144 - 1146 Heinrich (der Löwe) Szász és Bajor herceg a Welf házból. Oroszlán. 1 150 - Raimund - Berengar Provance grófja, aragóniai király. Három cölöp. 1152 — Welf, Toskana őrgrófja. Oroszlán. 1 154 — Heinrich brabanti herceg (Welf ház). Oroszlán. 1155— Burkart, Guise ura. Sas. 1 156 — 1 163 Heinrich osztrák herceg. Sas. (Jasomirgott Henrik) I 156 — 1 163 Vilmos Anjou Gottfried fia. Oroszlán. II 59 - II. Otto Steyr őrgrófja. Stilizált párduc. A felsorolásban az évszám, vagy két évszám esetében a közbeeső idő a címer keletkezésének időpontja. A címer használata 1160 után széles körben elterjedt. Úgy gondolom, hogy a tulajdonjoghoz való kötöttség változtatta a jelzéseket címerré. Címerszerű jelzéseket minden megkötöttség nélkül már jóval 1127 előtt is használtak, és hordtak királyok, nemesek, lovagok és harcosok, de hogy a címer a rajta levő jezésekkel egyéni tulajdon, sőt örökölhető eszmei és tárgyi érték, annak codifikálása (törvénybe foglalása) az Anjou Gottfriednek adott címeradománnyal vette kezdetét. Ezzel egyidejűleg több országban terjedt el az a felfogás, hogy a címeradományozás királyi, fejedelmi jogkörbe tartozik. Ez a felfogás azonban nem vált a gyakorlatban általánossá, amiről úgy kezdetben, mint a legutolsó időkig az önként felvett címerek nagy száma is tanúskodik. Lányeges, hogy a címer a XII. század végén már általánosan elismert örökölhető magántulajdon, mert ettől az időponttól számítjuk a heraldika kezdetét. 37 A Candavene család pecsétje 1162-böl. A lovas ruházatán és a lótakarón már mint eg}’éni jelzés tűnik fel a búzakéve.
