Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - III. rész. Tájékoztató
III. RÉSZ TÁJÉKOZTATÓ Rövid bibliográfia Helyesebb lenne rövid könyvismertetést írnom, mert talán megtévesztő és helytelen a ,,bibliográfia” címzés e fejezet megjelöléseként. Mégis úgy gondolom,ez a nemzetközileg is ismert cím jobban illik az alanti informatív jellegű közléshez. A magyar heraldika irodalmáról írni, maga egy önálló mű, könyv lenne. Remélhetőleg mihamarabb hozzáférhető lesz Kiss Áron ,.Magyar családtörténet és címertani irodalom” című hézagpótló könyve, melynek új kiadását nagy érdeklődés kíséri. Az alanti felsorolásban megemlítem ugyan az elsőnek tartott címertan könyvünket, de a Magyarországon fellelhető vonatkozó irodalom felkutatását az olvasóra bízom, és inkább a külföldön élő magyarság részére kívánok útmutatással szolgálni azokról a heraldikai könyvekről, amelyeket magam is megtaláltam úgy az európai, mint a tengerentúli nagyobb könyvtárakban. (És mennyi rejtőzhet a hozzáférhetetlen magángyűjteményekben!?) Címergyűjtemények 1650 előtt is léteztek hazánkban, de az első Magyarországon megjelenő, a heraldika szabályaival foglalkozó könyvnek, címertannak Páriz-Pápai Ferenc (1649-1716), a nagyenyedi főiskola tanárának 1695-ben megjelent ,,Ars Heraldica” című könyvét tartjuk. TURUL. A Magyar Heraldikai é»Cíuu:aluginiTársaság Közlönye. AJ ICAtCATO lUCIIIilllOL ■UMllilll IIAKÚ NYAKV AL1II.KT rilJllKI'ATAKV LÁSZLÓ IXSA kOTUT —t—.. WiMnüT. ***•"'* * (1 HMUMIll fUl.ll, «ertuiM A „Turul" első példányának címlapja 1883-ból. Páriz-Pápai az első, aki rendszerezi és XV fejezetben összefoglalja a korabeli felfogás és ismeretek alapján a címer mibenlétét, annak tartozékait, sőt a címerrel járó esetleges méltóságok szabályait. Páriz-Pápai ,Ars Heraldica’’-jával indul meg tehát a címertani irodalmunk, és többek között a „Turul” (a Magyar Heraldikai Társaság Közlönye) első évfolyamának (1883) III. számában Deák Farkas részletes ismertetést közöl e könyvről, mintegy kifejezve Páriz-Pápai munkásságának fontosságát. Ez időben indul meg fellelhető címereink és címergyűjteményeink újbóli kiadása. Csereghfői Géza 1885-ben ugyancsak a „Turuléban jelzi (I. szám.), hogy Nagy Ivánnal egyetemben a , Álagyar nemesi családok címerei” című könyvsorozatot kívánja megindítani, és mintegy bevezetésként bemutat egy magyar címeres könyvet a XVII. sz.-ból. A könyvről csak annyit közöl, hogy Ungvárról való, és eredetije 1636-ban készült. A könyvet 1756-ban Spalinslp Mihály „renoválta”. Csereghfői cikkéhez egy mutatvány - oldalt is mellékel, melyből e helyen bemuta-376
