Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
A legidősebb örökös, Lothar, akit még apja, Jámbor Lajos életében császárrá koronáztak, élve az így nyert jogaival birtokokat adományozott és kiváltságokat, jogokat osztott. Ezt éppen úgy a másik két örökös is megtette, de Lothar kiváltságai mint koronázott császár úgylátszik nagyobb súllyal bírtak. A verduni béke mindenesetre előkészítette, és megvetette alapját a frank birodalom végleges felosztásának. A határok hamarosan újból módosultak. deaLotharról elnevezett Lotharingia,az északi területrész nagyjából területileg és főleg szellemileg egységes maradt. E terület hercegei, grófjai és nemesei még századok múltán is Lothartól kapott jogaikra hivatkoztak. Kialakult a lovagi hűség, harckészség misztikus lotharingiai szelleme, amit talán jobban megértünk, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a legutóbbi világháború francia ellenállási mozgalma felújítva ezt az ideált, a lotharingiai zászló jegyében indult meg. Lothar birodalmának felbomlása után a brabanti hercegek. Lővén grófjai tekintették magukat örökösöknek. A brabanti hercegek a hatalmas Welf családhoz tartoztak, melynek legkimagaslóbb alakja Eleinrich der Löwe, magyarul .Henrik, az oroszlán” volt (1129-1195). Welf, Welp elnevezés régen fiatal ragadozót, oroszlánkölykót jelentett. Ma fiatal kutyákra alkalmazzak. Neubecker szerint a név a latin Henricus Leo, németül Eíeinrich der Löwe,majd Heinrich Welf fordításból alakult ki. Minket ez a Henricus Leo közelebbről érdekel, azért térünk ki reá részletesebben. (Lásd a jegyzetet is.) Henricus Leo, avagy Henrik,az Oroszlán használja először jelzésként az oroszlánt, és közvetlen leszármazói, így a brabanti herceg, Lővén grófja 1154-ben címeres lovaspecsétjén. Kérem az olvasót, hogy ezt a jegyzetet nézze tudálékos oktalanságnak. Mi magyarok az idegen nyelvű szavakat olvasva, vagy hallomásból néha más és másként értelmezzük. Ez vonatkozik a szláv anyanyelvűikre is. Egy kelet-európai heraldikusnak alig tudtam megmagyarázni — ameddig olvasva nem látta —, hogy Lővennek a Lőwe-hez semmi köze nincsen. A közelmúltban újra felbukkant egy délamerikai magyar érdeklődő részéről ez a kérdés, sőt mások is kapcsolatot kerestek címerekről beszélve a városnév és az oroszlán között. Ezért e helyen írom meg a választ. Kérdéses, hogy' van-e összefüggés az oroszlán , Jeo”, Löwe és Lővén városnév között, hiszen a ,,Löwe” lőveni! Gyakorlatból tudom, hogy' a németül, flamandul beszélő számára vagy' német forrásmunkák alapján kutatóknak első hallásra az az érzése, hogy az oroszlánnal áll összefüggésben a brabanti hercegek régi székvárosának neve. Sok heraldikust megtévesztett ez a szójátékszámba vehető hasonlat. Heinrich der Löwe von Löven.Hendrik de Leeuw van Leuven, (német ül,falmandul),hallomás után helytelenül magyarul; oroszlánosi Henrik, az oroszlán. Nézzük meg ezért közelebbről ezt a kérdést. E régi belga város neve latinul Lovanium, németül Löven, flamandul Leuven, franciául Louvain és magyarul Lővén. Az oroszlán latin neve leo, németül Löwe, flamandul leeuw és franciául lion. Lővén területén nagy megerősített tábora volt a normannoknak. Arnoulf 891-ben - úgyszólván a magyar honfoglalással egyidőben — a lőveni csatában megsemmisítette a normannokat, akiknek Gent és Frieslandban is voltak város-erődítményeik, de a lőveni vereség után visszavonultak. Kézenfekvő lenne tehát ezen a területen normann hatást keresni, ha nem vesszük tekintetbe, hogy' a normannok maradéktalan távozása és az első oroszlános címerkép megjelenése között kétszáz év a távolság. Ezen az alapon a rómaiakig is visszamehetnénk, Lovanium római katonai város-tábor volt. Régi helységek neveiket ritkán hagyják el vagy változtatják, sőt 345
