Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
az is megállapítást nyert,hogy a név az ott folyó Dyle folyó egy részének ősrégi elnevezése. A brabanti oroszlánnak 1100 előtt nincsen Lovaniumban nyoma, azt valahonnan importálták. Mint minket érdeklő érdekesség megemlíthetjük, hogy a magyarok 911, 914, 917,921 és 926 évi hadjáratainak végcélja ezen és az ezt környező területen volt. Ha a magyarok mint harci jelet használták az oroszlánt, ami lehetséges, úgy Brabantban is ismertté válhatott. Ez természetesen csak feltevés. Heinrich der Löwe (családfáján 63.-nak jelezve) 1129-1195 között élt. Egyike a legszínesebb fejedelmi személyeknek ebben a mozgalmas korban, és a német történelem jelentős alakja. Többek között szász és bajor uralkodó herceg, brabanti herceg, Lővén grófja stb. Nevét szószerint fordítom Henrik, az Oroszlán-nak, mert a magyarul szokásos jelzőként való fordítás pl. „oroszlános ” ez esetben félrevezet. A magyar lexikonokban Oroszlán Henrik. Érzésem szerint az értelemszerű fordítás: Henrik, aki olyan bátor, mint az Oroszlán, azaz röviden Henrik, az Oroszlán. Kerestem ugyanis, hogy honnan került az oroszlán Heinrich nevéhez. A széleskörű irodalomban eddig nem találtam nyomát. Talán, hogy a címerében oroszlánt hordott? Lehetséges, mert ő az, aki a család nevét elsőként formailag szimbolizálva is kifejezésre juttatta (Welp, Welf - oroszlánkölyök), és az oroszlánt felségjelvényként is használta. Henrik központi személy volt a Staufok és Welfek birodalomra kiterjedő harcában, Barbarossa Frigyes császár ellenfele. Ez magyarázza talán a brabanti oroszlán hirtelen elterjedését a császári sassal szemben. Henrik vazallusai az oroszlánt veszik címerükbe. Neubecker neves német heraldikus feltérképezte a brabanti típusú oroszlán előfordulásait. A térképen világosan látható, hogy a brabanti oroszlán előfordulása Lothar volt birodalmának északi területére összpontosul. Az egy-két távolabbi rendhagyó jelenség pedig geneológiai, családi vonalon az említett területre vezethető vissza. Ugyancsak hasonló módon jelentkezik a Welfekkel szemben álló császári sas területi elterjedése az oroszlános területen kívül. Azt tartják, hogy minden rangos uralkodóház családfájában megtalálható az Árpád-vér. Ugyancsak ez mondható a Welfek (Guelfek) igen kiterjedt családjára is. A Welfek Európa egyik legrégebbi,nagyhatalmú családja. Császárok, királyok és uralkodó hercegek sora származik ebből a családból. A Welfek egyben Verona grófjai és Toskana hercegei, Karinthia birtokosai,az osztrák és bajor tartományok urai. Érthető tehát, hogy ez a család a magyarok legkorábbi megjelenése óta az Árpádok szomszédai, és hol jó, hol rossz kapcsolatban állottak a magyarokkal. A magyar hadiutak akár Észak-Itáliába, akár Nyugat-Európába, békésen vagy harcok árán, mint segítő szövetséges, vagy mint ellenség a Welfek érdekterületein haladt át. A „Strata Ungarorum”-ot, a magyarok útját a Welfek ellenőrizték, amennyire tudták. Elképzelhetetlen, hogy az évszázados kapcsolat, amelynek nemegyszer családi jellege is van, ne lett volna kölcsönös hatással az Árpádokra és a Welfekre. Az ágaskodó oroszlán első és legrégibb heraldikai ábrázolását - a már említett pecséteken kívül - a steingadeni kolostorban találták, melyet Henrik, az Oroszlán 1147-ben alapított. A kőbe faragott oroszlánt nemzeti kincsként a müncheni Nemzeti Múzeum őrzi. Fülop, Flandria grófjának ellenpecsétje 1162-ből. Az elavult pecséten jól látszik a h'elfek oroszlánja. 346
