Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
Az oroszlán Az oroszlán ősrégi állatjel, és a világtörténelem legkorábbi szakaszaiban is ismert volt. A heraldikusokat foglalkoztató kérdés az, hogy az oroszlán mikor, hogyan és milyen jelleggel került a címerbe. Hogyan lett a természetnek megfelelő négy lábon álló vagy lépegető vagy az ugrásra kész hátsó két lábán álló, előrenyújtott testű vadból egylábon egyensúlyozó oroszlánnak nevezett heraldikai állatjel. A címerekben látható oroszlánokat a legjellemzőbb ábrázolási formájuknak megfelelően - és, hogy magam számára áttekinthetőbb legyen — három csoportra osztottam fel. Úgymint a menyújtott testű normann oroszlán, a természetnek megfelelően ábrázolt lépegető,, keleti” oroszlán, és végül e két formából kialakult heraldikai, úgynevezett ágaskodó brabanti oroszlán. Ez nem hivatalosan elfogadott osztlyozás, hanem inkább segédlet szövegem megértéséhez. I. A megnyújtott testű, normann oroszlán véglegesen bevonult az angol heraldikába, és ebben a formában szerepel a mai napig az angol királyi ház címerében. 2. A természetes tartású és arányú ,,keleti” oroszlán stilizált ábrázolása. Az angol királyi ház egyes tagjai visszatértek a természetes arányú ábrázolásra (Mary királynő címeréből 1867-1953). 3. A címerekből ismert, legelterjedtebb oroszlán ábrázolás az úgynevezett brabanti oroszlán. A normann oroszlán A régebbi kutatások eredményeként kialakult tudományos álláspont az volt, hogy nem délről, mint természetesnek tartanánk, hanem északról a normannoktól került az oroszlán a heraldikába. Bizonyos területekre korlátozva ez a felfogás ma is helytálló, de nem általánosítható. Más elmélettel is számolnunk kell. Elsőként vegyük szemügyre a normann elméletet. A normannoknál az uralkodók és vezérek kizárólagos joga és hatalmi jelvénye volt az oroszlán-jelkép használata. Kézenfekvőnek látszik, hogy a normannokkal került ez a hatalmi jel a brit szigetekre. Angliában a praenormann királyok rekonstruált címereiben nincsen nyoma az oroszlánnak Nagy Alfrédig (871-899), de éppen ez az Alfred volt az, aki egész életében a normanndán partraszállókkal hadakozott, sőt tartós békét kötött velük. Feltételezhető, hogy a kor szokása szerint a béke zálogaként felvette a normann oroszlán jelzést. Közös a jelképünk! Talán így kívánta kifejezni a szövetséget. Valószínű, hogy száz évvel később a dán-normann Knut trón-igénye erre vezethető vissza. 328
