Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
Hódító Vilmossal (1066-1087) nyílik meg a normann királyok sora Angliában. 1150-től kezdve az angol királyok címerében megjelenik az oroszlán - megkülönböztetett formában és mai napig használatos. „Megkülönböztetett forma” megjegyzésünk az angol királyi ház címerállatjával kapcsolatban arra vonatkozik, hogy ez az oroszlán négylábon áll természetes tartásban, de a legrégibb időtől kezdve természetellenesen megnyújtva látható, ellentétben az egy vagy két lábon álló ágaskodó - kapaszkodónak is nevezik -, kontinensen használt oroszlánnal. Egyébként a dán címerben is hasonlóan elnyújtott három oroszlán szerepel, mintegy kihangsúlyozva az ősi viking-dán kapcsolatot. A dán és angol címer között a különbség az, hogy a dánok az elnyújtott oroszlánt kék színűnek és előre tekintőnek, míg az angolok arany színben, elfordított nyakkal, szembetekintőnek ábrázolják. Az angolok és dánok hagyomány tiszteletére utal, hogy ma is ezt, valószínűleg a mondavilágba visszanyúló- ábrázolást használjákr Miért ábrázolják az angolok és dánok címerükben ezt a természetellenesen megnyújtott oroszlán-ábrázolást, arra eddig nem tudtam megnyugtató választ kapni. Egyes példákból arra lehet következtetni, hogy a normannok igen jól ismerték az oroszlán testarányait. A koppenhágai nemzetközi heraldikai kongresszuson (1980) báró Haxthausen dán heraldikus a dán címerről tartott előadást. Gondoltam ő.mint a dán és az angol címer szakértője biztosan ismeri ezt a tárgykört, és ezért feltettem a kérdést: miért abnormálisán megnyújtott az angol és a dán címer oroszlánja? Az előadó minden szépítés nélkül bevallotta, hogy nem tudja! Az előadáson résztvevő 304-0, nagyrészt ismert heraldikus parázs vitát rendezett. Végül is az a nézet alakult ki, hogy a címerpajzson nem lehetett másképpen elhelyezni a három oroszlánt, illetőleg a .Jierold”, hogy kitöltse a címerpajzsot, kénytelen volt megnyújtani az oroszlánt. Lehet, hogy ez az igazság, de gyenge érv, és nem megnyugtató. Anno 1200—1300 körül a heroldoknak ilyen kifejlett stílusérzékük lett volna? És ha volt, akkor más állatokat a címerképben miért nem rövidítettek, vagy hosszabbítottak meg hasonlóképpen? Ismerünk szép számmal a kezdeti időszakokból olyan címereket, melyeknél a pajzs formája folytán megrövidült helyre az oroszlánt nem rövidebbre, hanem kisebbre rajzolták, vésték. Kirívó példa erre a roskildai dómban a dán Kristóf herceg sírkövén látható címer három, meghosszabbítottan ábrázolt oroszlánja, ahol ugyancsak kisebbre, de nem rövidebbre vésték, a pajzs alakjának megfelelően, a címerállatot. Hasonló a helyzet Földnélküli János angol király (1199—1216) uralkodását megelőző időből való pecsétjén. Egyenlő nagyságú oroszlánokat nem tudtak a pecsét felületén elhelyezni, sőt a harmadik lemaradt. Úgy gondolom tehát, hogy nem formai kérdés, hanem valami más lappang e megkülönböztetett jelzésmód mögött. Tudjuk, hogy a normannoknál csak a király vagy annak képviselője használhatta az oroszlánt jelvényként. A normannok — vikingek (viking eredeti értelme = rabló) hosszú hajóik oldalpárkányára pajzsaikat erősítették fel részint jelzésként, részint a becsapódó hullámok ellen. A pajzsok kezdetben állatbőrrel voltak bevonva. A hajók erősen felkanyarodó orrát és' farát díszítő elemekkel tartkították. Elképzelhető, hogy a királyi hajó orrára eredeti oroszlánbőrt feszítettek, mely idők folyamán a nedvességtől megnyúlt, és ebben a formában ismerték meg a szigetlakok. A stílus, a kifejezési mód majd ezer év előtt természetesen más volt, és azóta is korszakonként változott. De ha ezt a túlzottan elnyújtott normann-angol oroszlán-ábrázolást nézzük, arra kell gondolnunk, hogy ezt nem egy élő bestiáról mintázták, hanem egy meg-329
