Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - IV. rész. Heraldika Közép- és Kelet-Európában
A magyar király adott védelmet, felségjelet és így ezzel járó címert is. Ennek ellenében a kérelmezők nyugati mintájú vagy ahhoz hasonló hűbéri esküt fogadtak a Szent Koronát képviselő magyar királynak, és védelme alá helyezték magukat. Nem tudom a Kedves Olvasó figyelmét eléggé felhívni arra, hogy a helyes történelemszemlélet alapja az, hogy az eseményeket a maguk korába helyezve szemléljük. Magyarország 1001-től 1500-ig igen gazdag európai nagyhatalom! Történelemírásunk, hasonlóan a külföldihez,a háborúk, belpolitikai válságok és az uralkodók tetteinek leírására korlátozódott. Újabban azonban világszerte a gazdaságpolitikai szempontok kutatása is előtérbe lépett, és ez nemegyszer meglepetésszerű eredményekre és az események átértékelésére vezet. Györffy György Szent Istvánról írt dokumentumában a nagy országalapító korát a gazdasági háttér, a korabeli ci leket szaiubuvúluluvel u'lu. l.koUiyumik-bMUisim. vuimak köveiöl,-ukik- uiwlkul, hogy u iiuwok végletbe esnének, újabb színekkel fogják gazdagítani a magyar történelemírást. Nem tudom, hogy az ilyenirányú kutatás Magyarországon régmúltunk tekintetében milyen eredményeket mutatott fel, de mindenesetre Zolnay László „Kincses Magyarország” című útörőnek tekinthető müve a szélesebb érdeklődő réteg számára bepillantást enged az 1001 — 1500 közötti Magyarország gazdasági helyzetébe. Magyarország 1001-1500-ig nem csak katonai ereje, hanem gazdasági helyzete folytán is Közép- és Kelet-Európa vezető nagyhatalma, és közigazgatásilag, szervezettsége folytán is vezető szerepet tölt be. A környező területek ugyanis Magyarország, illetőleg a magyar király, még pontosabban a Magyar Szent Korona hatáskörébe tartoznak. Vigyáznunk kell, hogy ezt a kérdést teljes tárgyilagossággal közelítsük meg, mert a legkisebb túlzás, tévedés vagy valótlanság Magyarország akkori közép-európai szerepét kétségbevonó, kisebbíteni akaró utódállamokbeli történészek malmára hajtja a vizet. Vajay Szabolcs kiváló történészünk mélyreható alapossággal dolgozta fel heraldikai szempontból ezt a tárgykört címerszimbolika és bizonyító kútforrások segítségével, és az „Archiregnum Hungaricum” című tanulmányában tette közzé. Megállapításaink nagyrészét ebből, az alapvetőnek tekinthető tanulmányból kölcsönöztük. A mai nemzedék kevésbé van kapcsolatban a magyar történelmi múlttal, és nehéz számára megérteni a Szent Korona elméletét és közjogi szerepét. A Magyar Szent Korona ugyanis mélyértelmű jelkép, melynek hatása gyakorlatilag is kimutatható. A jobb megértés kedvéért úgy is fogalmazhatnánk, hogy Magyarországon az országon belül nyugat-európai értelemben vett hűbéresség nem létezett. Viszont a Szent Korona a magyar király védelme alá rendelő környező területek fejedelmei bizonyos fokú hűbéri kapcsolatban voltak az uralkodóval, és annak jelképével a koronával. A magyar király címe: Dalmácia, Horvátország, Ráma (Bosznia), Szerbia, Galícia (Halics), Ladoméria és Kuménia (Moldova és Oláhország-Havasalföld), Bulgária királya. Más címeket is használtak. Pl. II. Endre 1217-ben felvette a Jeruzsálem királya címet, IV. Béla Styria hercege címet használta. Későbbi keletű az Erdély, Szlovénia stb. fejedelme címek. Az_mindenesetre megállapítható, hogy a felsorolt területek Magyarországnak, mint politikaiiSjl|ígíbak.a XI.-XVI. században függvényei voltak, sőt Nagy Lajos és Mátyás korában ufflWioAen szorosan a magyar birodalombhoz tartoztak. térhetünk ki arra, hogy egy-egy területet milyen jogalapon csatoltak a magyar király címeihez, inkább arra kívánok rámutatni, hogy milyen alapon használták, illetőleg kölcsönözték ezen területek fejedelmei a magyar címer motívumait, jelképeit. Mi volt a gyakorlat a heraldikában? A heraldikai ismeretek „Címertörés” című fejezetében említést tettünk arról, hogy fejedelmi személyek hűséges szolgálat jutalmául címerük egy 238
