Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
mányok, sőt városok szerint is változott. Megjegyzem még, hogy az illetékezett okmánypapírok helyébe lépett az okmmánybélyeg. Ezek a különbségek, bár időbelileg egyeznek, a kutatók részére nehézséget okoznak, és ezért említettem ezt a kérdést. Eképzelhető tehát, hogy általános mozgalommá vált a gyűlölt kétfejű sas helyett végre a nemzeti címerünk használata. Az 1867-i kiegyezés alapja a peszonálunió volt. A független Magyar Államnak és tartományainak a tőle független Ausztriának és tartományainak egy személy a közös uralkodója. (Magyarországon király, Ausztriában császár.) A Habsburg államfő olyan esetekben, ahol személy szerint kellett képviseltetnie magát, vagy mind a két független államot érintő kérdésekben kellett döntést hoznia, ,.közös” hivatalokkal hajtatja végre. Közös ügyek a hadügy-, pénzügy és a-külügy-. A „közös” hivatalokban úgy magyar mint osztták illetőségű személyek teljesítettek szolgálatot. így a „közös” területen szorgoskodó magyarok okmányaikat a szükségszerűen létrehozott közös pecséttel ellátva kapták, melyen a közös címer szerepelt. A közigazgatás minden közös területén szolgáltak magyarok, így a közös hadseregben is. Ott kaptak kitüntetést vagy elbocsájtó levelet (Abschiedbrief, a magyar népnyelven eltorzult obsitra,ebből az obsitos,az elbocsájtott katona), és ezeken is a közös címeres pecsét volt. A közös címer az Osztrák-Habsburg kétfejű sast és annak szárnyain elhelyezett a Habsburg-ház alá tartozó országok és tartományok címereit ábrázolta. Ez volt a Habsburg Imperium címere. Ez a rosszemlékű közös címer 1867-től hivatalosan 1896-ig, de gyakorlatban 1918-ig használatban volt. A kétfejű sassal ellátott közös címertől, mint említettük, idegenkedett a magyarság, és kezdettől fogva tüntetett ellene. Nem csoda hiszen a abszolutizmus sötét emlékét hordta magán. Ez a kétfejű sassal ábrázolt címer rengeteg meddő vitának, bonyodalomnak volt az okozója, késleltette az országgyűlés munkáját, és sértő mivolta miatt megrendítette a magyarság lojalitását a királyi házzal szemben. Mai szemmel szinte érthetetlen a kérdés hátterének ismerete nélkül. A magyar álláspont szerint a kétfejű sas impériuma, uralkodási joga sohasem terjedhetett ki Magyarországra, mert Magyarország sohasem volt területi alkatrésze a ncmet-római, mégkevésbé az Osztrák-Habsburg birodalomnak. Az osztrák államjogászok álláspontja azon a felfogáson alapult Csánky szerint, hogy a német-római császári címet és méltóságot (1804—1806) a Magyarország trónján is ülő Habsburg családban az osztrák császári cím és méltóság váltotta fel. „Ezen címnek megjelelő, a német-római császári sasra emlékeztető új osztrák császári kétfejű sas mindinkább területi jelvénnyé vált, mely területbe Magyarországot is beleértették olyformán, hogy az osztrák császári méltóságnak, illetve ezt jelképező kétfejű sasnak hatálya Magyarországra is kiterjed, s ennéljőgva a magyar királyság az osztrák császárság hatalómkorébe, s Magyarorszag Ausztria területéhez tartozik.” Sggfrfcjfoatatlan és sértő álláspont 1867 után is fennmaradt, és a közös címerben kifeje-J^^tÄeiünk ki a történelmi tények elől, és így ezt a Magyarországon is érvényben lévő címert kénytelenek vagyunk bemutatni. Mint láthatjuk,Magyarországot már akkor feldarabolták. Az akkor szorosan az országhoz tartozó Erdélyt, Horvátországot és Szlavóniát külön szerepeltetik, ellentétben az 1867-es kiegyezésben' történ megállapodással. Talán így érthető elődeink dühe,1 elkeseredése e sas 221
