Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek

IV. Béla pecséttöredéke 1247-évi oklevélen. Mint a töredékből is kivehető, lovas pecsét volt.

A későbbi V. Istvánnak, még mint ifjabb királyi pecsétje 1257-ből.

Árpádházi Erzsébet címere a svájci Töss város címerében.

Az. Árpádok címere fel-feL bukkan különböző változatokban a környező területeken, sőt távolabb is. (Pl. az osztrák-tiroii kastélyokban.)

IIITEmfig leánya Erzsébet (az utolsó Árpád ivadék!) címere fellelhető a svájci Töss városka efFTWtfsS&’ett. Erzsébet 28 évet töltött a tössi kolostorban, mintegy száműzve mostohaanyja áltafr*f336-ban halt meg. A kolostort az Árpádok bőségesen ellátták javadalmakkal. Valószínű, hogy a városka, hajdan falu a kolostorhoz tartozott. (Erzsébet nem tévesztendő össze az ugyancsak Árpádházi Szent Erzsébettel, aki 1231-ben hunyt el Thüringiában.)

Ugyancsak Svájcban Königsfelden címere megegyezik az Árpádok címerével (vörös alapon fehér apostoli kereszt zöld dombra-állítva): Ebben a helységben valaha az Árpádok általalapított kolostor állt, és itt élt Ágnes magyar királyné (1364 körül).

197

V. István ifjabb király lovas pecsétje.