Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
oroszlán. . . . Valószínű, hogy az uralkodó dinasztia eredeti hatalmi jelvénye annyi oroszlán volt. ahány torzsfö fúrj illetőleg törzs (ország) tartozott alája, s ennek késői maradványa az 1200 utáni évtizedek magyar királyi címerén a vágások kozott elhelyezett 7-9-11 oroszlán." Györffy György még hozzáfűzi magyarázatként, hogy ősi szokás szerint a törzseket, ha átszervezésre került sor, mindig, mintegy mágikus számnak tekintve a 7-9-11 tagozásnak megfelelően olvasztották össze vagy választották szét. A több oroszlán, a bíboron lépkedő arany oroszlánok jól kifejezik a klasszikus mesét, mely szerint az állatok királya az oroszlán, amelyen csak a sas — a császárság jelképe — képes uralkodni. A római, bizánci és német-római császárok jelképe valóban a sas volt, és éppen III. Béla kívánta magát a császárral egyenrangúnak feltüntetni, tehát kézenfekvő kifejezés lenne az alattvalóit jelképező oroszlánsor. .Az oroszlánok-végül- is II. Endre után lemaradtak a címerről, amit azzal indokolnak, hogy az Aragon-házzal való kapcsolat megszakadt, és így időszerűtlenné vált. De hát az Argonoknak sosem volt oroszlán a címerükben, az Aragon-házat nem az oroszlánok jelezték, tehát nem is lehetett az aragon kapcsolat jelképe. Vegyük a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb okot; az oroszlánok azért maradtak el az Árpádok címeréből, mert megfelelő ábrázolásuk a bizánci, vagy esetleg ibériai szakemberek eltávozásával nehézségekbe ütközött. Az aranyozás, amelyhez szintén megfelelő szakemberek kellettek, és amely akkor minden valószínűség szerint valódi arany-fémből készült, igen költségessé vált. A címer zászlókon való ábrázolása sem lehetett egyszerű. Egyszerűbb és messziről láthatók voltak a vörös csíkok, amelyek fennmaradtak. Más szempontból nézve, III. Béla és Imre abszolút királyi hatalmát rövid idő alatt II. Endre gyenge és ingadozó politikája nyomán a főurak és nemesség elégedetlensége váltotta fel, amely Gertrud királyné meggyilkolásához, és a királyi hatalom megszabályozásához vezetett, a királyra kényszerített aranybulla kibocsájtásának formájában. III. Béla ,.birodalmi gondolat”-át kifejező arany oroszlánok időtlenné váltak, sőt talán provokáló színezetet kaptak. II. Endre aranybulláján az egymással szemben lépegető 7 oroszlán és a közöttük elhelyezett dekoratív címerecskék a címer degradálását jelképezik valószínűleg minden tartalmi kifejezés nélkül. Az oroszlánok elvesztették jelentőségüket. Előtérbe került a királyi, a keresztény uralkodót kifejező hatalmi jelvény, a kettős kereszt, amely II. Endre keresztes hadjáratában gyakorlatilag is hasznosabbnak mutatkozott. A dinasztikus célkitűzéseket kifejezni kívánó oroszlános-vágásos címer teljesen háttérbe szorult. A címer egy része, a csíkozás csak akkor kapott újra jelentőséget, amikor idegen házból származó királyaink az Árpád-házhoz való családi kapcsolataikat, rokonságukat kívánják ezzel a jelzéssel bizonyítani. A csíkozás újra szerepet kapott, és címerünk tartozéka lett a legutolsó időkig. A zürichi címertekercs rajzolója már csak a vörös csíkozást ismerte 1320-ban, száz évvel később. Az oroszlánok nélküli üresen maradt csíkokat ezüstnek, illetőleg annak megfelelő fehérnek tüntette fel. Hazánkban Károly Róbert uralkodik (1307-1342) az Anjou-házból, az Árpádoktól való származás kérdése és bizonyítása újra időszerű lett, és a zürichi rajzoló valószínűleg hazánkból szerezte ismereteit. Az oroszon 1223 után nem szerepel a király címerében, de mint címerkép annyira elterjedt a=teeíífj?ező államokban és Magyarországon is, hogy úgy gondoljuk, a magyar királynak méltatlairfett volna azt mint saját címerét felújítani. Magyarországon az első oroszlános pecsétnek a fent említett királyi pecséteken kívül, Csák Péterét tartják a XIII. századból. Hasonló oroszlános címert használt Csák Ugrin 1310 körül. Elsők között használták címerükben az oroszlánt Csorna, Bór-Kalán, Csák, Ják, Tyúkod és Zsidó nemzetségek, majd utánuk bevonult tartósan az egész magyar heraldikába. 195
