Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek

amikor Konstancia elhagyta hazánkat, valószínű,föld - vagyon birtokában hátramaradttak, meghonosodtak. Lehetséges, hogy ezek közül a letelepedett spanyol nemesek közül egyesek, már csak az udvari méltóságaik révén is, szerepet játszottak a magyar közéletben, sőt jóval 1200 után a II. Endre ellen irányuló elégedetlenek mozgalmában is részt vettek. Feltételezhető Donászy szerint, hogy a magyarok ezen spanyol urak révén ismerkedtek meg az aragon királyság alkotmányjogi intézményeivel!? ,,Ha ilyen fontos és jelentős mozgalomban szabad spanyol hatást keresnünk, mennyivel inkább kell a heraldika terén számolnunk a hispániai hatással". Gyenge, erőltetett következtetés. Elképzelések, vélemények tárgyi bizonyítékok nélkül. Elképzelhetetlen, hogy az egész Európára, sőt Közel-Keletre is kiterjedő diplomáciai összeköttetésekkel rendelkező Árpádok pár spanyol lovagtól kértek volna tanácsot, hogy miként kell címert késziteni. A hivatkozott spanyol urakkal való tanácskozások 1220 körül lehettek, amikor azok már több mint húsz éve hazánkban laktak. Hogyan lehet egyáltalán a kizárólag hűbéri rendszerre felépített ibériai lovagkirályságokat közjogüag összemérni a magyar király kizárólagos hatalmi helyzetén, a még meglévő fejedelmi családok utódain és a nemesség évszázados törvényein nyugvó szabad társadalmával?

Aragónia,eredetileg Barcelona címere arany alapon 4 vörös oszloppal hasított pajzs. II. Péter, Konstancia fivére vette fel ezt a címert mint Barcelona őrgrófja és egyben Aragon király, és így lett az egész Aragon királyság címere. II. Péter két évvel előbb lépett trónra, mint Imre. Mikor történt a címerfelvétel, nem tudom.

Nem tudjuk, Konstanica vagy kísérete magával hozta-e az aragon címert, de teljesen valószínűtlen, hogy az uralkodói gyakorlattal rendelkező Imrére, akinek egyébként már volt királyi címere a kettős kereszt, olyan hatással lett volna az aragon címer megpillantása, hogy azonnal utánzásra határozza el magát. Hiszen kézenfekvőbb lett volna édesanyja, a francia királyleány címerét használnia mint családi címer, amely sokkal előkelőbb volt. Nem volt erre szükség, mert valószínűleg a családi vágásos-oroszlános címer már megvolt III. Béla idejében. Sőt az is elképzelhetetlen, hogy ha sógora arany alapon vörös oszlopokat használ, akkor ő a sokkal hatalmasabb Imre ezüst alapon vörös csíkozást alkalmaz. Ez nem felel meg a fémek korabeli rangsorának.

Imre (III. Béla) családi címere teljesen újszerű, nemcsak kidolgozása, hanem művészi konstrukciója is átgondolt, érett alkotás, és túlhaladja egy egyszerű vésnök — mesterember képességeit. Nagy formaérzékkel rendelekező bizánci vagy arab művész készíthette, aki tisztában volt kora szimbolikájával, és tudta, hogy Imre (III. Béla) mit akar kifejezni.

Az arany pecsétről a színeket megállapítani nem lehet, és az első színezett Árpád-címer 1320-ban, azaz 100 évvel később a zürichi címertekercsen jelenik meg, majd ugyanebben a században később megjelent úgynevezett bécsi ,,Képes króniká”-ból ismerjük. (A színek kérdésére még visszatérünk.)

Ha már feltevésekre alapozzuk a címer létrejöttét, nem valószínűbb-e, hogy az eredeti felségjelként pajzsra festett címer vörös (bíbor) alapon lépegető 9 arany oroszlánt ábrázol? (Ki látott már abban a korban ezüst színű oroszlánt!). Ez az összeállítás jobban megközelíti Imre (III. Béla) Bizáncból fakadó ízlését és kifejezései módját, mondanivalóját. Akár Imre, äkäjJJJ. Béla a bizánci császárral egyenrangúnak kívánta magát feltüntetni, és ennek kifejezéser^zolgált a bíbor és arany.

SajnosTnem volt módomban Imre királyunk pecsétjét eredetiben megszemlélni, de ha a számtalan reprodukciót vizsgálom, úgy tűnik, hogy a vágások, amelyekben az oroszlánok lépegetnek, szélesebbek mint a vörös alapot képező csíkok. Az oroszlánok nem lebeghettek, nem járhattak egymás hátán, ezért lábukkal a vörös (bíbor) alapon lépegetve, azt érintve vannak ábrázolva. Ebből arra is következtethetünk, hogy az oroszlánok bizonyos értelemben rangot, területhez kötött méltóságot kívántak kifejezni. Megkockáztathatjuk azt a feltevést.

193