Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
Tapintatos formában kívánja kifejezésre juttatni, hogy ki ő, vagy hová tartozik. Erre mutat, hogy fejedelmi személyek a lovagi tornák alkalmával, ha nem kívántak kitűnni a többi lovag közül, csak a badge-t, tehát egy címerjelet használtak. A címerjelet, badge-t jelvény és jelzésként használták ruhán, sisakon, zászlón vagy egyéb használati tárgyakon, pl. étkészleteken, bútorokon. Régi okiratokban és festményeken is találkozunk vele. A badge elvben a címer egy része, de lehet teljesen független más ábrázolásjelkép is. A badge nincsen pajzsba, pajzskeretbe foglalva, bár ismerünk ilyen hibás előfordulásokat is. Sokan összetévesztik a sisak oromdíszével. Ez téves, mert a címerjel önállóan is szereplhet, de az oromdísz soha. A címeijel az angol uralkodóházak versengésének idején fejlődött ki, és vált általánossá. A fehér rózsa a York, a vörös rózsa a Lancaster ház címerjele volt, és ebből alakult ki a Tudorok kétszínű-fehér-vörös rózsa badge-ja-, címerjele. Ha valaki ezekeba címerjelket máson megpillantotta, rögtön tudta kivel áll szemben. Későbbi időkben fejedelmek, főurak udvartartásuk és katonáik ruháján, vagy azok gombjain is alkalmazták a címerjelt. Gondolom nem tévedek, amikor az 1945 előtti Magyar Királyi Honvédség egyenruha gombjain szereplő királyi koronát is címerjelnek tekintem. Ez esetben a korona semmiesetre sem felségjel, hanem címerjel. A magyar korona az egyenruha viselőjének hovatartozását jelezte, és a magyar címer egy része más ország címerében nem fordulhat elő. A rendjelek A klasszikus címertani könyvek beosztása szorosan a címerről szólva, három fő fejezetre oszlik, úgy mint 1.) A címer részei, 2.) A címer díszei, 3.) A címer tartozékai. Ez utóbbi 3. rész egyik alfejezete a rendjelekkel, és azok eredetével foglalkozik. Az újabb címertani könyvekben mind kevesebbet közölnek erről a tárgykörről, sőt nem egy esetben teljesen mellőzik. A tájékozatlanság, az önkényes megállapítások hibás szemlélethez vezetnek, és ezért úgy gondolom, helyén való ismereteinket röviden felfrissíteni. Egyben köszönetét mondok Vajay Szabolcs, G.- Payer András és Szigeti Isván uraknak segítségükért. * * * Ismertetésünk a Magyar Királyságban 1918-ig fennállt helyzettel és felfogással foglalkozik. 1918-ban IV. Károly király lemondásával és a Habsburg-ház detronizálásával szuverén uralkodó nem lévén a címer-adományozás joga megszűnt. (Nem tartozott a Kormányzó jogkörébe.) Ezzel párhuzamosan a rendjelekkel is csak ez időpontig foglalkozunk. A rendjelek megkülönböztető jelzések, amelyeket tulajdonosa rendszerint címeréhez csatolva címertartozékként használ. A címertartozék - mint neve is mutatja — lehet valamely címePaöco tóele me. Rew^«#f'tsak a pápa vagy más souverain uralkodó által jóváhagyott rend tagja viselhet. Souverain (magyarosan szuverén) uralkodó fogalma alatt egy ország teljhatalmú fejedelmét, a királyt, császárt értjük. Újabban magasrangü állami kitüntetéseket is rendjelnek neveznek. A rendjel nem kitüntetés, hanem annak jelzése, hogy valaki - esetleg kitüntetésként - egy rend tagja:, azaz a rendjel a tagság jelképe. ' 133
