Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

A kiváló teljesíményért kapott „érdemrend”, rendszerint minden rendi feltétel vagy kö­töttség nélküli kitüntetés. A rendjel lehet a címer tartozéka, de az érdemrend nem. Aki heraldikával foglalkozik történelmi, nemzetközi síkon, annak ismernie kell a rendjel mibenlétét, sőt annak eredetét is, mert másképpen a rendjel és az érdemrendek megkülön­böztetése nem érthető. A lovagrendek története történelem. A rendjelek és érdemrendek kérdése kiterjedt tárgykör, és önálló segédtudomány, neve faleristika. A faleristika nyelvezete, meghatározásai azonosak a heraldikában használatos fogalmakkal. Ennek a tanulmánynak első rövid vázlatát egy általam igen nagyrabecsült heraldikusunk elolvasta. Hasznos tanácsokat kaptam tőle, többek között, hogy „vagy mindent elmondasz, vagy ne részletezd”. A jó tanácsot nehéz volt megfogadni, mert mindent elmondani több kö­tetes könyv tartalmának felelne meg, a részletek nagyvonalú elhagyása pedig - bár igyekez­tem az anyagot a lehetőségnek megfelelően egyszerűsíteni — nem fedi a kitűzött célt. A terje­delmes, újabb vita-irodalom fogalomzavarában ugyanis néha magyarázatra kényszerülök. Oka ennek az, hogy az első világháború után megszűnt királyságok rendjeleivel foglalkozó, 1918 előtt megjelent szakkönyvek idejüket múlták, és a rendjelek a szuverén adományozóval együtt a gyakorlatban megszűntek. Az új államalakulatok és a régi formájukban fennmaradt államok alapvető strukturális változásokon mentek át. így ez a rövid áttekintés inkább törté­nelmi visszapillantás, vázlatos információ, annál is inkább, mert az utolsó 35 év ide vonatko­zó irodalma úgyszólván önmagát ismétli, és a rendjelek tekintetében semmitmondó. A heraldikus írók tartózkodnak a változó körülményekből fakadó meghatározásoktól és magyarázatoktól. A szocialista államok megszüntették a nemesi rangot, rendiséget, de a „rendjelnek” ne­vezett kitüntetéseket újra meghonosították. Pl a Csehszlovák Köztársaságban a „Fehér Oroszlán Rend”-et és ehhez hasonlókat más országokban is. Hogy ezek a kitüntetések megfe­lelnek-e a rendjel fogalmának, arról minden szakkönyv mélyen hallgat. A rendjelgyűjtők ré­szére készített szebbnél szebb kiadványokban a rendjel és a kitüntető érdemrend fogalmát összezavarják. A rendjelek fogalmának megértéséhez ismernünk kell azt a szervezetet, amely ezt a meg­különböztetőjelzést létrehozta: a „rendeket”. Az első rendek a kereszteshadjáratok alkalmával a Szentföldön alakultak, ilyenek pl. a Templomos Rend, a Johanniták Rendje, a Német Teuton Lovagrend. Feladatuk hol gyógyí­tás, hol hódítás volt. A kereszteshadjáratok után működésüket más területekre is kiterjesz­tették. A latin „ordo” szószerinti magyar fordítása és jelentése „rend”. Minden felsőbb vezetés nélkül összesereglett keresztes vitézek között rendet kívántak teremteni, és a közös cél érde­kében az erőket összpontosítani, egy kéz vezetésével akarták irányítani. A latin „ordo” ide­gen nyelvekben is hasonló értelemmel honosuk meg. A lovag, az idealizált harcos eszméje a XI.-XII. sz. terméke. A lovagrendek ebből a lova­gi gondolatvilágból merítették célkitűzéseiket. A vallás, szegények, betegek, nők védelme, ápolása é^g^amolítása, harcos készség a pogányság ellen és a haza védelmében, valamint té­rítés ésüasöntő nemes célkitűzések szerepelnek a rendek alapító leveleiben. A rendek olyan egyesülések, amelyeknek tagjai közös céljuk elérése végett bizonyos sza­bályoknak vetik magukat alá. Tehát nem „egyesületek”, és éppen ez a különbség. Vajay Sza­bolcs szerint „ a rend és az egyesület között az a döntő, strukturális - alapvető - különbség, hogy az első hierarchizált (,,nagymester”), a második pedig választmánnyal működik („el­nök”).” A hierarchizálás fogalma alatt az értjük, hogy a lovagrendben a nagymester kizáró­134

Next

/
Oldalképek
Tartalom