Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Bevezetés
BEVEZETÉS Az általánosságban elterjedt hiedelem szerint a címertan a kiváltságos osztályok sajátja, a nemesi rendhez való tartozást igazoló címerviselés szabályainak összefoglalása. Ez a felfogás más idejét múlta. Abban a korban, mikor a származás kiváltságokkal járt, — pl. Magyarországon úgyszólván 1848-ig adómentességgel — érthető volt, hogy a címertan elsősorban a kiváltságokat élvező, vagy élvezni kivánó-társadalmi réteg érdeklődési körébe tartozott: A történelem megértéséhez feltétlenül szükséges, hogy beleéljük magunkat abba a korszellembe és környezetbe, amelyben az események megörténtek. Ebből az elgondolásból kiindulva képzeljük el, pl. hogy a mostani, adóterhektől agyonnyomorított nyugati világban mit jelentene egy totális adómentességet igazoló okmány, jelvény, címer, és milyen féltő gonddal vigyáznának rá. Ez csak egy kiragadott groteszk példa, mert sok más kiváltságot is jelentett egy címer, vagy azt igazoló okmány. Az sem tagadható, hogy a címer az akkori régi korszellemnek megfelelően a királyi elismerésnek egy formája volt, a nemesség adományozása a királyi ház érdekében tett szolgálatokért, a háborúban való bátor magatartás, hazaszeretet, vagy társadalmi érdem jutalmazásaként. A mai korban is osztogatnak rendjeleket, címeket, függetlenül az állam politikai berendezésétől. A kiváltságok megszűnése a nagy politikai és gazdasági változások korában átmenetüeg időszerűtlenné tette a címertant. Az utolsó ötven évben tudomásom szerint nem jelent meg magyarnyelvű összefoglaló szakmunka, kivéve néhány jegyzetet vagy szaklapokban megjelenő publikációt, egészen a már az,,elöljáróban” említett ,JKisCímertan”(1983) megjelenéséig. Ez is arra utal, hogy a történelemtudomány iránti általános nagy érdeklődés újra előtérbe hozta a címertant, mint a történelemkutatás egyik elismert segédtudományát. Bár erre a tudományágra igen jó megnevezésünk van magyarul: ,. címertan”, mégis az általánosan elterjedt és minden nyelven érthető heraldika megnevezést használom a következőkben. A heraldika megnevezés átfogóbban fejezi ki a címertant és a vele szorosan összefüggő sajátos ismereteket. Heraldikai ismeretek feltétlenül szükségesek kútforráskutatáshoz, okiratok olvasásához, és hitelességük igazolásához. Archeológiái leletek, sírkövek, bútordarabok, színes ablakok, stb. korát, volt tulajdonosát a rajta lévő címer alapján lehet megállapítani. Ez a felismerés arra vezetett, hogy azokban az országokban is, ahol elvi vagy helytelen értelmezés miatt a közelmúltban bizonyos előítélettel kezelték a címertant, ma az egyetemeken, mint a történelemtudomány kötelező segédtudományát tanítják. Az általános érdeklődés olyan nagy a heraldika iránt, hogy majd minden országban, ahol európai kultúráról beszélhetünk, hivatalos intézmények és egyesületek foglalkoznak heraldikával és kapcsolatos testvértudományával, a geneológiával. A két évenként megrendezett nemzetközi heraldikai és geneológiai kongresszusokon a világ minden részéből kiváló heraldikusok és geneológusok, valamint több, mint százhúsz elismert szakmai egyesület képviselői vettek részt. Az utolsó tíz évben Hágában, Münchenben, Londonban, Koppenhágában, Madridban 10
