Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
dr. Bite Pál: A hazai szteringyártás növényi alapjai
Az eredmény annál inkább nagy jelentőségű volt, mert az ugyanezen évben már több holdon folyó paradicsomtermesztés kedvezőtlen eredményt hozott. A termelt drog — valószínűleg az időjárás miatt — kilogrammonként csak 1,5—2 g tomatidint tartalmazott. A tomatidinnel kapott nem kielégítő eredmények után, rövidebb ideig vizsgálatokat végeztünk a burgonyacsírában kb. 4% mennyiségben található szolanidin \_/\ N XXIII szolanidin (XXIII) előállítására és lebontására is. A szolanidinben A5 kettőskötés van, ami igen nagy előnye a tomatidinnel szemben, lebontására irányuló kísérleteink azonban sikertelenek voltak. A feladat nehézségét mutatja az, hogy a mai napig sem közöltek az irodalomban sikeres lebontást. 1954-ben már az előző évi hazai termesztésű magkészletből mintegy 500 Solanum aviculare növényt nevelt a Gyógynövénykutató Intézet. A növények szeptember folyamán begyűjtött levelei 1 kg szárazanyagra számítva 10 g szolaszodint tartalmaztak. A Solanum-nemzetség igen gazdag fajokban, ezért a Gyógynövénykutató Intézetben a Solanum aviculare agrotechnikájára és nemesítésére vonatkozó kutatások mellett megindult az alkaloid tartalomra nem vizsgált, vagy régen vizsgált és ellenőrzést kívánó különböző Solanum-fajok kutatási célokra történő termesztése. Az alkaloidvizsgálatok céljából termesztett növényfajok közül több fajban sikerült szolaszodint vagy tomatidint találni, de a legtöbbet tartalmazók alkaloidtartalma is messze elmaradt a S. aviculare vagy a szilvaparadicsom mögött [22]. A vizsgálatok során a S. dulcamara-ból új glükoalkaloidot sikerült izolálni. Az új glükoalkaloid cukor részében glukózt, galaktózt és xilózt lehetett kimutatni, az aglükon pedig, amely a szoladulcidin nevet kapta, a vizsgálatok során 5 a-szolaszodanolnak bizonyult [23]. Mind a S. aviculare nemesítési munkák, mind pedig az új Solanum-fajok vizsgálata gyors és kevés drogból pontos eredményt adó analitikai módszereket kívánt. Kvalitatív vizsgálatok céljára Tuzsonné igen jó papírkromatográfiás eljárást dolgozott ki [24]. Kvantitatív vizsgálatokra a meglehetősen nagy (kb. 150 g) drog mennyiséget kívánó és hosszadalmas preparatív eljárás mellett egészen 1957-ig a kevés (kb. 2 g) drogot, de ugyancsak hosszú előkészítési időt kívánó, nem-vizes közegben történő Gyenes-féle alkaloid meghatározási módszer [25] állt rendelkezésre. Gyorsabb eljárásra volt szükség. Sikerült kidolgozni egy az előbbieknél gyorsabb, cukormeghatározáson alapuló, kb. 20 g drogot kívánó szolaszodintartalom meghatározási módszert [26,39]. A nemesítési kísérlet által kívánt egészen kevés (kb. 1 g) drogot igénylő és sorozatban végezhető egyszerű gyors módszer kidolgozása azonban még megoldásra váró feladat. A drogban levő szolaszodin olcsó és minél tökéletesebb kinyerésének céljából meg kellett vizsgálni a szolaszodin előállítás minden lépését. Különösen fontos volt a glükoalkaloid hidrolízisének vizsgálata. Helytelenül végzett hidrolízis esetén 92
